Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A XIV. század első harmadától a XVI. század második harmadáig

kosok jól felfogott érdeke. Az elsajátítást kevesebb munkával és magasabb szinten valósíthatták meg a telekrendszer keretein belül. Az 1241—42-es katasztrófa után a település-hálózat külső képében alapvető változások nem következtek be a Körös—Tisza—Maros-közben, de megváltozott a falvak belső társadalmi struktúrája, amely az árutermelés és pénzgazdálkodás helyi kibontakozásának feltételeit teremtette meg, és ezzel méhében hordozta a település-rendszer valódi település-struktúrává válásának feltételeit, a mezővárosok és piackörzetük kialakulását. Ennek a változásnak a csíráit véljük felfedezni Hód és Vásárhely valamint Makófalva és Vásárhely—Makó említett egybenövésében, azaz a nagyobb és feltehetően nagyobb hatósugarú települések létrejöttében, valamint Nagylak és Világos uradalmi központtá emelkedésében. A vázolt fejlődés útján bizonyára más települések is megindultak, kezdeti lépéseikről azonban forrásaink hallgatnak. A XIV. SZÁZAD ELSŐ HARMADÁTÓL A XVI. SZÁZAD MÁSODIK HARMADÁIG A XIV. század első harmadától a XVI. század második harmadáig terjedő időt a Körös—Tisza—Maros köz település-történetében újabb szakasznak tekinthetjük. Ebben a korszakban további sajátos átalakulásról beszélhetünk. A falupusztásodás folyamata során eltűnt települések helyett sok esetben újak keletkeztek, vagy a területüket másként hasznosították. A legtöbbször már megjelenésük időpontjánál korábban telepített falvak nevei kerültek be az oklevelekbe. Egyúttal a piackörzetek kialakulásával, amelyeknek középpontjában egy-egy mezőváros áll, létrejött a települések térbeli elrendeződése is. A terület lakói egyre nagyobb mértékben folytattak földművelő tevékenységet, nem egy esetben még az elhagyott faluhelyek területének egy részét is művelték, ugyanakkor az állattenyésztés jelentősége tovább növekedett. A mintegy kétszáz évig tartó időszakban semmiféle külső behatás, katasztrófa, külső ellenséges támadás nem hagyott tartós nyomokat a település-rendszer képén. A XIV. században kevesebb, a XV-ben jóval több adatot jegyeztek fel az oklevelekben, amelyekből szinte teljesen kirajzolódik a vidék település-képe. Az agrárius fejlődés és az annak megfelelő település-struktúra további erősödésének, kiteljesedésének folyamatát a XVI. század második harmadában állandó török betörések állították meg. Az alábbiakban eddigi gyakorlatunkhoz híven időrendi sorrendben bemutatjuk egyrészt milyen új települések jelentek meg a tárgyalt időszakban, másrészt azt is jelöljük, melyek azok a települések, amelyek a tatárjárás után a kor-