Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A honfoglalástól a tatárjárásig

feltételeit, semmiféle telepnyom nem található. Itt 10 km-nél is nagyobb távolságot kellett annak idején megtennie annak, aki lakott helyhez szeretett volna érkezni. E vidéken ma is egymástól távol, az áltagosnál ritkábban találhatók a falvak, majorságok és tanyák.

62 A Körös—Tisza—Maros közzel, földrajzi viszonyait tekintve, rokon terület, az Északkelet-Bácska középkori lelőhelyeit vette számba Szekeres László. Fő feladatául a régészeti leló'helyek és az okleveles adatok egybevetését, azonosítását tekintette, azonban munkája számunkra is hozott felhasználható eredményt. Kiderült beló'le Északkelet-Bácska és vidékünk település-szerkezetének hasonlósága. Északkelet-Bácska középkori települései is főképp a vizek (Tisza és jobbára erei: Bács-ér, Csík-ér és oldalágaik) mellett találhatók. Elvétve a vizektől távolabb is előfordulnak lakóhely nyomok. Szekeres László eredményei megerősítik a Rétség és a Mezőség eltérő település-viszonyairól alkotott felfogásunkat.

63 Kristó Gyula legújabban megjelent egyetemi jegyzetében

64 két bekezdésben tárgyalja a középkor település-szerkezetét, középpontba helyezve az egyik leginkább vitatott kérdést, a falvak vándorlását. Éppen a számos szerző által emlegetett László- és Kálmán-kori két törvényt

65 idézi, amelyre hivatkozva az utóbbi időben több történész is a földműves falvak esetleges vándorlásáról szólt.

66 Szabó István, Maksay Ferenc majd Heckenast Gusztáv véleményével szemben Kristó Gyula a két törvény szövegét elemezve amellett érvel, hogy I. László és Kálmán királyok éppen a szilaj állattartó falvak népének helyhez kötését kívánták meggyorsítani törvényeikkel.

67 Kristó Gyula feltételezését, állattartó falvak és telepek meglétét az említett szerzők sem zárják ki, és Jankovich B. Dénes óvatos megfogalmazásából is erre lehet következtetni, amikor megállapítja: a laza szerkezetű település, a szállás és a falutelepülés megléte „feltétlenül ráirányítja a figyelmet az Árpád-kori település-szerkezet nem egységes voltára." Úgy véljük, talán elsősorban ezekben a nagy kiterjedésű, laza szerkezetű, faluszerű településekben valamint a szállások egy részében kell keresnünk a vándorlásra kész pásztornépesség lakóhelyeit. Mesterházy Károly a X. századra vonatkozóan éppen ezekben a nagykiterjedésű, laza szerkezetű falvakban és a folyók mellett hosszan elhúzódó, lazán egymáshoz kapcsolódó telepekben látja az állattartó, de már letelepült lakosság szállásait. Mi úgy véljük, még a XII. században is csak addig szolgált állandó lakhelyként e tepelek többsége, amíg határuk az állattartó gazdálkodás lehetőségeit biztosította. Természetesen a földművelés bizonyos formája is jelen lehetett, és megfelelő mennyiségű szénát is kaszáltak az állatok téli ellátásához, hiszen ha nagyobb hó esett, a legeltetésnek semmiféle módja nem volt lehetséges. Nem kételkedhetünk abban, hogy a fentiekben bemutatott telepek egy részé-