Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - A honfoglalástól a tatárjárásig

ideig nem készültek olyan művek, amelyek fontos településtörténeti megállapításokat tartalmaznának, csak részfeldolgozások láttak napvilágot. Az írott források sorában — amelyeket az említett művek készítői felhasználtak — az oklevelek közül főképp az egyházak számára tett nagy királyi adományokat őrző oklevelek, a Váradi Regestrum, krónikáink és Anonymus Gesta Hungaroruma hagyományoztak ránk fontos adatokat. Közülük az illető település neve első írásos előfordulásának az időpontját közöljük a kronológiai sorrend lehető betartásával, jelen esetben ugyanis nem azt kívánjuk kimutatni, hogy a tárgyalt időszakban állandó volt-e és végig fennállt-e az illető település, avagy nem. Az írott forrásanyag egy-két eset kivételével erre nem is alkalmas. Pusztán a település-hálózat képére vonatkozóan szeretnénk a fellelhető helynevekre támaszkodva megállapításokat tenni. Forrásaink sorát a zalavári apátság hamisnak ítélt 1019-es és 1024-es alapítólevele nyitja meg, amelyben I. István király számos dunántúli településsel együtt Szentadorjánmárűr (Mártély) halász falut is az apátságnak adományozta. A bakonybéli apátság is jelentős fekvőségeket kapott 1037-ben a királytól, amelyek közül az egyik halastó, a Tener-ere (Tére-ere) a mai Hódmezővásárhely határában feküdt.

11 Békés neve először krónikáinkban bukkant fel Vata 1046-os felkelésével kapcsolatosan.

12 A garamszentbenedeki apátság adománylevele 1075-ből ugyancsak több akkor létezett település nevét örökítette meg számunkra. Közülük Szentestől délre esett Sáp. A Kurca parti átkelőhelyet pedig Györffy György Szentessel azonosította.

13 A Csany környékén felsorolt halastavakból — elképzelhető —, hogy néhány (Kerek-tó, Sáros-tó, Sulymos-tó) a mai Hódmezővásárhely határába esett.

14 Több mint két emberöltő eltelte után, 1138-ban keletkezett az újabb oklevél, a dömösi egyház javainak az összeírása II. Béla király által, amelyből fontos információkat szerezhetünk régiónkra vonatkozóan. A dömösi társaskanonokoknak Tisza és Körösök mentén fekvő birtokai közül a Szegvár és Sáp határán, a Kurca partján fekvő Leng (53 szolga nevével), a Gyulavarsánd (ma: Vár§and, Románia) mellett lokalizált Bata (28 szolga nevével), a Szentestől északkeletre állt Ecser (66 szolga nevével), az Öcsödtől délnyugatra feküdt Bábóca (15 szolga nevével), az Endrőd és Szarvas között volt Décse (14 szolga nevével), a Sima mellett lokalizált Kuhle (7 szolga nevével), a Décse mellé helyezett Damag (6 szolga nevével), és a Maros menti Sajti (Sajtény, ma: §eitin, Románia) (25 sószállító szolgával), szerepel a listában. Említi még az oklevél az Arad megyei Szombathelyt (ma: Simbáteni, Románia), ameddig a Sajtiban (ma: §eitin, Románia) lakó sószállítók évente hatszor kötelesek az Erdélyből hozott sót hajózni. A Kurca mocsár, Körtvélyes és a Quhti halastó azok a hely-