Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

IV. Eredmények

A XIII. század második felében és a XIV. század első harmadában a KörösTisza—Maros-köz település-hálózatában a mennyiségi változások mellett minőségi átalakulások is lejátszódtak. Az addig is meglévő központok mellett lakosság gyarapodással, uradalmi központtá válással újabb települések (pl. Makó, Simánd, Hódvásárhely) a körülöttük évő településeknél hangsúlyosabbak, jelentősebbek lettek, térségükben lassan vonzáskörzetet alakítottak ki. A XV. század második feléig minden nagyobb település neve előkerült a forrásokból, azután főként pusztanevek bukkantak fel. A puszták (prédiumok) egy részén állattartó szállások álltak, néhány helyen földet is műveltek. E területek voltak a XV. század folyamán egyre jelentősebbé váló szilaj szarvasmarhatenyésztés üzemhelyei. A puszták egy része a XV. század során újratelepítéssel vagy -településsel lakott lett. A XV. század során a Körös—Tisza—Maros közben jelentős mezővárosi fejlődés következett be, amely ellentétben az ország más, nyugati és északi területeivel, itt a XV. század második felében is folytatódott. Közülük a legjelentősebbekkel (Arad, Gyula, a Maros túlpartján lévő Csanád és Lippa) egyrészt mert túlhaladták volna disszertációnk kereteit, másrészt mert történetüket feldolgozták illetve most munkálkodnak elkészítésükön, nem foglalkoztunk. Figyelmünket a kisebbeknek szenteltük. Közülük Pankota és a hozzá hasonlók (Siria és Békés) tartoztak a legfelsőbb réteghez. Hódmezővásárhely, Makó és Simánd a középső csoportban helyezkedtek el, mivel rövidebb ideig és kevesebb, mezővárosokra jellemző funkciót láttak el. A legalsó réteghez a Donáttornya, Kaszaper, Szentandrás (Békés megyében) típusú települések tartoztak, amelyek történetük során egy-két emberöltőn át játszottak körzetközpont, piaci alközpont szerepet. A mezővárosok általában folyóparton, nagyobb tó partján feküdtek, vonzáskörzetük legyezőszerűen nyúlt be a mezőségi vidékek felé. A mezővárosok fejlődése a török hódoltság idején más irányt vett, de jelentőségüket a régió gazdasági életében megtartották. Lényeges változások indultak el a Körös—Tisza—Maros köz település-történetében a XVI. század második felében. Az igen pontosan felvett defterekben a XVI. század első harmadával bezárólag összegyűjtött több mint hatodfélszáz helynévből csak 254 fordult elő (egy címszó alá vettük az A1-, Fel-, Kis-, Nagystb. előtagú településeket, mert azok korábban általában egy névvel szereplő nagyobb területeken jöttek létre), ami a pusztásodás folyamatának felerősödését mutatja. Adatunk közvetve utal a lakosság csökkenésére, ami a XV. századi állapotokhoz képest a XVI. századi Magyarországon, így régiónkban is lejátszódott. A pusztásodási folyamat régiónkban a tizenötéves háború idején be-