Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

III. A régió mezővárosai

A donátiak levele a mezővárosi írásbeliség ezidáig egyetlen ismert példája számunkra vidékünkről. A levelet, amelynek már hiányzik zárópecsétje, annak csak helye látszik, feltehetően a falu plébánosa írhatta, ugyanis írásmódja gyakorlott tollforgató kézre vall. Ilyenféle levelezést a régió más possessiooppidumainak papjai is elláthattak. Mátyás király 1484. március 16-án az önálló bíráskodás jogát adta meg más birtokain élők mellett a donáttornyaiak számára is.

120 A mezőváros tekintélyének emelkedését az mutatja, hogy 1481-ben Ákos Pál, Szentes falu bírája Donáttornyára költözött.

121 A település 1492-ig a Hunyadiak tulajdona maradt. Ekkor Corvin János Dobozi Dánfi Andrásnak adományozta, az utóbbi pedig 1495-ben a margitszigeti apácáknak hagyta örökül. Száz lakosának nevét őrizte meg egy 1499-es oklevél.

122 A vegyesen, magyarok és délszlávok által lakott településnek tehát 500 fő körül mozgott a lakosságszáma, és feltehetően ekkor, a XV. század utolsó harmadában érkezett el fejlődésének csúcsához. Ezután tekintélye egyre alább szállt. Sorsa mintegy reprezentálja azt az utat, miként tűnt el, szűnt meg a XVI. század során számos dél-alföldi falu, a hol gyors, hol lassú haldoklásnak a török csak a végső kegyelemdöfést adta meg. Donáttornyát a XVI. század első harmadában hűbérura nem tudta megvédeni az állandósuló határviták okozta villongások közepette,

123 és lakói a szomszédos földesurak erőszakosságaival szemben is nélkülözték uruk óvó kezét.

124 Sérelmeikért maguk álltak bosszút, amikor Dóczi János szegi kastélyában Dózsa parasztháborúja idején ötven forintra becsült kárt okoztak.

125 A település hanyatlásának biztos jeleként megkezdődött a jotbágylakosság elvándorlása, szökése. 1517-ben például heten távoztak el Jaksics Márk birtokaira, Nagylakra és Árkosra.

128 Két újabb költözési hullám után (1536, 1549) Donáttornya már csak árnyéka volt önmagának, és bár többször próbálkoztak újratelepítésével, a tatárok 1596-os pusztítását már soha többé nem tudta kiheverni, a későbbiekben csak pusztaként, határrészként került elő neve az írásos forrásokból.

127 Csomorkány a Hód-tóhoz kapcsolódó vízrendszer egyike, a Csomorkányi lapos mellett, a mai Hódmezővásárhelytől keletre feküdt. A Székesei Herczegek említett 1446-os oklevelében jelent meg neve először a források között, de korábbi meglétére a XIII. században épült templomáról következtethetünk.

128 Hódvásárhely hez és Donáttornyához hasonlóan 1456-ban újabb királyi adománnyal Hunyadi birtok lett. Nem sokáig maradt Csomorkány sem Hunyadi birtok, 1465-ben már a Jaksicsok a tulajdonosai, akik feltehetően Nagylakkal együtt kapták meg a királytól. Hogy Csomorkány a XV. század második felében milyen képet mutatott, arról egy oklevél alapján tájékozódhatunk.

129 1469-ben