Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)
III. A régió mezővárosai
a Maros és a Fok között terült el Makófalvától délkeletre. Helyét ma Ószentló'rinc neve jelöli. A két falu között, a Foktól keletre fekhetett Vásárhelymakó vagy Vásárosfalu. Itt állhatott a két helység közös piaca, helyét a mai Makó újvárosi részén ma is így nevezik. Malomszög talán Makófalva és Szentlőrinc között lehetett egy állandóan folyóvizet szállító kisebb Maros ág mellett. A településhalmaz keleti és nyugati szélén, a Maros mellett állt az Eresztvény erdő, amelynek megszűnésével a nyugati részen kezdődött a Hód mezeje. A marosi rév alkalmas helyen Szentlőrincnél volt. A közeli Vaffalaka, Szentmargita és Köztelek felől dűlőutak vezettek a településhalmaz felé. Az 1337-es oklevél már általunk idézett része, tudniillik hogy ha a mezőn élők a ládányi erdőben épületfát szerettek volna kitermelni, a makófalvi, a szentlőrinci és a kisfaludi bírók egyikének engedélyével tehették azt, bizonyítja, hogy a három hely fontos szerepet játszott a Csanád nemzetség számára birtokaik igazgatásában. A pápai tizedjegyzékekben csak Makófalva papja szerepelt. Ebből arra következtethetünk, hogy a településhalmazon egy plébánia lehetett, és a szentlőrinci templom a makófalvi filiájaként működött. Makóról és Szentlőrincről a XV. századból a mezővárosi fejlődésre utaló adatok nem maradtak fenn. Mindössze arról tájékoztatnak az oklevelek, hogy Makófalva és Szentlőrinc továbbra is a Csanád nemzetség birtokai közé tartozott. Ám bármennyire is „ráültek" uraik a két falu népére, és azok igazgatását vagy maguk vagy officiálisaik intézték, a két település tovább fejlődött, gazdaságilag erősödött és jobbágyai gyarapodtak, amint az Szerémi György egy megjegyzéséből kiderül. Leírja, hogy János király 1528-ban, makói tartózkodásakor Pozsár Bálint jómódú polgár házában szállt meg. Vajon miért nem az egyik földesúri kúriában? 76 A XVI. században a makóiak közül néhányan külföldi egyetemekre is eljutottak. 1495-ben Krakkóban tanult Makófalvi György Mihály, 1516-ban Makófalvi Péter Imre. Bécsben 1519-ben Makói Magyar Kristóf, 1534-ben Makói Máté. 77 A környékről más helyről egyetemre nem jutottak el, a legközelebbi hely, ahonnan egyetemet jártak, Vásárhely volt. Makónak és Szentlőrincnek a környékre gyakorolt vonzerejét mutatja egyébként az is, hogy a török időkben nem néptelenedtek el, sőt a XVI. században a közeli települések lakosságának Makóra és Szentlőrincre húzódásával népességük száma növekedett. Makófalva és a mellette fekvő Szentlőrinc középkori története jól példázza azt, hogy bár mint halmaztelepüléseknek minden feltételük (jó földrajzi, közlekedési fekvés, piac, gazdasági központ, népesség-koncentráció) jelen volt, a földesúri akarat nem tette lehetővé számukra, hogy az oppidumok felső cso-
