Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

III. A régió mezővárosai

A magas, partos terület természeti adottságait tekintve igen alkalmasnak bizonyult emberi tartózkodásra. Itt, a Hód-tó és a Kis-tó találkozásánál összeszűkült a tómeder.

41 A Csongrádról érkező út az e helyütt lévő gázlón át vitt tovább Csanád felé. Vásárhelyet, amely Nána ispán 1266-ban keletkezett végrendeletében bukkan elő,

42 Major Jenő a fórumok közé sorolja. A Hód-tó északki partjára települt a falu. Kialakulásában és fejlődésében ugyanazok a tényezők játszottak közre, mint a tőle néhány száz méterre lévő Hód esetében. A két falu tájéka a nagyobb szegedi piackörzeten belül olyan helyzetbe került — a nagyobb települések: Csongrád, Csanád, Makófalva és Szeged 25—30 km távolságra estek, és ezáltal kereskedelmi vákuum keletkezett —, hogy területén piaci alközpont fejlődhetett ki.

43 A két település közül Hód bizonyult a tekintélyesebbnek. Templomos hely volt, ugyanis tudunk Csák Miklós kegyuraságáról Hódon, fiainak osztozásakor pedig mindegyik fél részesülni akart belőle. A birtokvitát csak a nagytekintélyű rokon, I. Ugrón, kalocsai érsek közreműködésével tudták lezárni.

44 A Csák nemzetség Kisfaludi ágának dél-alföldi jelenléte a tatárjárás tájékán megszűnt. Ezzel annak lehetősége is tovatűnt, hogy a Hód és Kopáncs térségében elterülő Csák birtoktest központja legyen a számukra egyébként fontosnak látszó település. A falu jelentőségét és tekintélyét bizonyítja a Csanád nemzetség osztályleveléből előkerült adat is. A legértékesebb birtokuk egyike, Makófalva nyugati részének határleírásakor (1337) megemlékeztek campus Hódról, és ugyancsak a határok leírásánál találjuk a Hód uta nevű utcát, amely a Hód falu felé vezető út szakaszának neve lehetett.

45 A XIV. század derekáról a település fejlődésére vonatkozóan a tizedszedők lajstromai tartalmaznak fontos adatokat. A csanádi püspökség marosontúli főesperességének tizenhárom plébániája adózott a jegyzékek szerint.

46 Sajátosan alakult Hód és Vásárhely közös papjának, Mihálynak az adója. 1333-ban Vásárhely plébánosaként 5 garast fizetett, 1334-ben 4 garast, míg ugyanezen év második számú jegyzéke szerint Hód után is két garas! adott. A gazdagabb plébánosok közé tartozhatott, hiszen csak Tömpös és Szentkirály papja fizetett az övéhez hason^ mennyiségű összeget. Az 1334-es évben tehát mindkét falu papjaként Mihály szerepelt, aki feltehetően azonos személy volt. A közös pap működéséből következtetett arra Györffy György, hogy Hód és Vásárhely ez idő tájt, azaz a XIV. század közepén olvadt össze.

47 Hogy valóban a XIV. században játszódott le az összeolvadás folyamata, az kitűnik a Gyáli Kakas