Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - Változások a településhálózatban a XVI. század második felében

mint azt az 1551-- 52-es hadjárat után tette. A lakosság körében az elvándorlásról született sok egyéni döntés, amelyet az életfeltételek romlása és a kilátástalanságérlelt cselekvéssé a népesség nagyobbik felében, a XVI. század végén jórészt pusztává tette régiónkat, ahol a lassan újra éledő mezővárosok gyér lakossága a korábbinál jóval alacsonyabb életminőséget teremtve a középkor századai során mindvégig folytatott szilaj állattenyésztéssel tartotta fenn magát. Úgy véljük, hogy a XVI—XVII. század fordulója az időszak, amikor a falu pusztásodás folyamata régiónkban — erőszakos behatás nyomán — egyik csúcspontjához jutott. Amint az adatokból kiderül, főképp a mezőségi részek — akár csak a tatárjárás idején — szenvedtek a legtöbbet. A mezőség majd minden települését elhagyták a lakosok. Ezután hosszú időt kellett várni, hogy ismét találjanak vállalkozókat a letelepedésre és a terület hasznosítására.