Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje - Dél-Alföldi évszázadok 1. (Békéscsaba - Szeged, 1985)

II. A régió településtörténete a honfoglalástól a XVI. század végéig - Változások a településhálózatban a XVI. század második felében

A defterek igazolják korábbi megállapításunkat, amely szerint a XV. század végéig a régió minden jelentó'sebb települését megörökítették az írott forrásokban, ugyanis a bennük felsorolt 253 hely közül csak 27 az, amely eddig nem került elő, de ezek mind kisebb, néhány házas telepek voltak, sőt közülük 18 pusztaként szerepelt, amelyeket azonban műveltek, vagy legalábbis legeltetéssel hasznosítottak. Tehát, bár lényeges változás a település-struktúrában nem következett be, a 27 újonnan előkerülő hely ellenére a XV. századi viszonyokhoz képest számos kisebb telep (néhány házas telek, ideiglenes szállás) véglegesen eltűnt régiónk térképéről. További változásként említhetjük meg, hogy a Maros-völgyének eddig oly gazdag település hálózata megritkult, és ezáltal a Maros-menete mintha vesztett volna súlyponti helyzetéből. Két korábban virágzó mezővárosa Arad és Csanád, jóllehet az utóbbi szandzsák az előbbi náhije székhelye lett, lakosságszáma alapján, úgy tűnik, faluvá süllyedt. A náhije székely Arad lakosságszáma különösen csekélynek tűnik a Maros mellett egyedül igazán népes hellyé duzzadt Makó lakosainak sokasága mellett. Régiónkban a súlypont északabbra, a Körösök vidékére tolódását nemcsak a három gazdaságilag fontos és lakosságszámban jelentős nagyságú település, Békés, Gyula és Simánd megléte bizonyítja, hanem a Két Maros menti és a két Körös menti náhije családszámainak különbsége. 1604 családdal éltek többen az utóbbi két náhijében, mint az előbbiekben.

18 A defterek adatai alapján kiszámíthatjuk a területünkre vonatkozó népsűrűséget is. 1570—80 között a 8000 km

2 területen a Dávid Géza által ajánlott családfőkénti hagyományos ötös szorzószámot használva és az összeghez az összeírásokból kimaradókra további 20%-ot számítva 56 868 ember élt, amely szerint a népsűrűség 7/km

2 körül mozgott. Ha hozzávesszük, hogy a hegyalja népes mezővárosai és falvai a defterekben nem szerepelnek, akkor sem tehetjük a népsűrűséget többre mint 8/km

2-re. Hozzávetőlegesen hasonló népsűrűséget állapíthatunk meg Csipes Antal demográfiai számításai alapján, aki a mai Békés megye területének XVI. századi népességére vonatkozóan végzett számításokat korabeli magyar összeírások felhasználásával. A szerző szerint az 546 km

2 területen, amelynek döntő része régiónkba esett 30 000 ember élt, ebből következően a népsűrűség 5,3/km

2 volt. A magyar összeírások és a török defterek népességszámra vonatkozó adatai tehát kisebb eltérésekkel megfelelnek egymásnak. Mindenesetre meglepő, még a jelentősnek mondható magyarországi népesség csökkenés ellenére is, hogy a XVI. század második felében alig több a régió népsűrűsége, mint Györffy György szerint az Árpád korban volt.

19 Ám elgondolkodhatunk azon is, vajon valóban megfelelő-e a XVI. század második felében készült összeírásokkal kapcsolatosan a népesség számának