Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

A trianoni szerződés okozta területváltozások az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának részeként felvetették az új közigazgatás megszervezését és ezzel összefüggésben a területrendezést. A területrendezés nemcsak a csonka megyék összevonására, nemcsak a vármegyék területének szabályozására terjedt ki, hanem még a feudalizmuskori maradványokat is fel kellett számolni. A forradalmak alatt a megoldásra már nem jutott idő, az ellenforradalom során pedig először tisztázni kellett, hogy a békeszerződés után mi maradt meg Magyarországnak. A politikai helyzet azonban ekkor sürgősebb kérdéseket vetett fel, s ezért 1923 volt az az év, amikor e kérdések előkerülhettek. Az 1923. évi XXXV. tc. több csonka vármegyét egyesített, és összesen 25 vármegyét hozott létre. Az összevont vármegyék elnevezéseikben megőrizték a csonka vármegyék neveit is, de közigazgatásilag úgy tekintették ezeket a területeket mintha egy vármegyét alkotnának. Az így kiegészült Csanád megye hivatalos neve 1923-tól „Csanád—Arad—Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék" lett. E néven 1945-ig működött, ekkor Csanád vármegye lett, majd a felszabadulás utáni első gyökeres átszervezéssel 1950-től megszüntették. Az 1923. évi XXXV. tc. csak az ország új megyebeosztását rögzítette nem terjedt ki a megyeszékhelyek, a trianoni békeszerződés által nem érintett megyei területek, a járások, a városok és a községek újabb szervezésére. A közigazgatás rendezéséről az 1929. évi XXX. tc. intézkedett, amely jelentős részben módosította a törvényhatóságokról szóló 1886. évi XXI. és a községekről szóló 1886. évi XXII. törvénycikkeket a központosítás irányába. A centralizációt fokozta az 1933. évi XVI. és az 1942. évi XXII. törvénycikk.