Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

termés túlnyomó részét a hadsereg számára foglalta le. Az állam igazán ez alkalommal avatkozott a paprika ügyébe eló'ször. A paprika a háború következményeképpen olyan rétegeket is meghódított, amelyek azeló'tt nem éltek vele. Ez a népszerűség a háború utáni exportra is jótékonyan éreztette hatását. Az állami beavatkozás elve üdvös következéssel érvényesült 1920-ban, amikor a íoldmívelésügyi kormány Szegeden (és Kalocsán) a forgalomba hozott paprika ellenőrzésére és minősítésére vegyvizsgáló állomást létesített, amellyel a hamisításnak, megtévesztő keverésnek állotta útját. Jó szolgálatot tett vele mind az eladóknak, mind pedig a fogyasztóknak, paprikát ugyanis ettől kezdve csak hivatalos minősítés után szabad áruba bocsátani. A húszas években a paprika termelése Szegeden óriási méreteket ölt, mert eddig alig remélt exportszükségleteket kellett kielégíteni. 1918—19-ben még csak kereken 100 vagon paprikát termeltek, de már 1924-, 25-ben 263 vagon jutott piacra. E konjunktúra láttára más, távolabbi vidékek, sőt uradalmak, továbbá Szeged Jugoszláviának ítélt körzetei is kezdettek paprikával foglalkozni. Szegedi szegény embereknek mindent ígérnek, hogy a termelés fogásaira tanítsák meg őket; Nem veszik tekintetbe, hogy a szegedi paprika teljesítményeiben a művelésen kívül a talajviszonyoknak is részük van. Ez a már-már betegesnek mondható föllendülés természetesen azt eredményezte, hogy az árak lemorzsolódtak, hiszen a kínálat hovatovább sokszorosan túlhaladta a keresletet. Közben a kisegzisztenciák százai mennek tönkre. Itt, Szegeden a húszas évek derekán, a paprika prosperitásának tetőpontján, a jó minőségű földek kat. holdjáért 6—7000 pengőt is megadtak. Sokszor bankkölcsönnel tudták csak megvenni az új tulajdonosok abban a reményben, hogy egy újabb jó esztendő kihúzza őket a tartozásukból. Ezzel magyarázható az is, hogy amikor 1925-ben Szeged városa a földjeit újabb 25 esztendőre bérbe adta, a kisbérlők „búzavalutában" horribilis (10—12 métermázsa) összeget is megajánlottak a jó paprikaföldek holdjáért. A város, adott trianoni helyzete mellett, súlyos vállalkozásoknak tett eleget: most építette a Fogadalmi Templomot, a tanyai kisvasutat, most jármit hozzá óriási álldozatokkal az egyetem kiépítéséhez. Sajnálja ugyan a kisembereket, Szeged törzsökös népét, de kötelezettségei őt is szorongatják, így aztán a földbéreket nem limitálja. A gazdasági válság pár év múlva e bérlőket rettenetes nyomorba sodorja, amely a közvéleményt is egész napjainkig sokat foglalkoztatja. A város mentségére szolgál, hogy e bérleti szerződéseket az adott szomorú körülmények között is emberségesen iparkodik értelmezni. A válság természetesen közelről érintette a kikészítőipart is. Paprikakikészítőink, akiknek jórészt csak annyi pénzük van, hogy egyik kész paprikatételből kiveszik, és másikba, új nyersanyagba azonnal beleteszik, a tőkehiány miatt portékájukat nem adhatják el a kínálat szempontjából legalkalmasabb pillanatban, különben a munka mint a megélhetés forrása és biztosítéka akadna el. Egyszerűbb gondol-