Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

nélkül gondoskodjék, sőt néhány állam jelentős hagymaexportra tett szert. Hivatkoznunk kell itt a német, a csehszlovák hagymatermelési körzetekre, amelyek már nemcsak az illető országok szükségletét látják el, hanem kivitelre is termelnek; Ezek mellett az olasz és spanyol hagyma és az egyiptomi hagymatermelés veszélyezteti érdekeinket. Az egyiptomi, az olasz és spanyol hagyma nagy tömegével kedvező víziszállítási lehetőségek mellett, a német hagyma exportjának piacainkhoz való közelségéből származó nagy fuvardíjelőnnyel olyan versenyt jelent a makói hagymának, amely piacainkat erősen veszélyezteti, sőt az utóbbi években árunkat — különféle állami kedvezések nyújtása nélkül—egyenesen versenyképtelenné teszi. Ilyen körülmények között a makói hagyma most már csupán kiváló és egyedülálló jótulajdonságainál fogva képes még a világpiacon versenytársaival a versenyt felvenni. A jövő útja tehát az, hogy a makói hagymát minőségében fenntartsuk, sőt annak kiváló tulajdonságait fokozzuk. Termelőink teljesen tisztában vannak azzal, hogy a makói hagymatermelés léte ennek a törekvésnek megvalósításától függ és ezért mindent elkövetnek a minőség javítása érdekében. A makói hagyma régi, jó minőségben még ma is keresett áru, ezt a minőséget tehát fent kell tartani és a magyar hagymának csakis ebben a minőségben szabad a külföldi piacon megjelenni. ... Már volt alkalmam Nagyméltóságod előtt reámutatni arra, hogy a makói hagyma külföldi értékesítése jelentős nemzetgazdasági értéket képvisel. A makói hagymakörzet évi hagymatermését 4000 vagonra, a hagyma vagononkinti árát 1000 pengőre téve, 4 000 000 P értékű valuta megszerzését biztosítja hagymánk maradéknélküli kivitele. Megvagyok győződve arról, hogy ha a magyar hagyma minősége megmarad, esetleg fokozódik, ha olyan fajta termeszthető ki, amely hamarabb érik be a jelenleginél (az erre vonatkozó kísérletek eredményesen folynak), a makói hagyma értékesíthető lesz és ez a nemzetgazdasági előny nem fog elmaradni. Makó városban a f. évi összeírás szerint 4120 hagymatermelő család él. Ha egyegy család tagjainak számát átlagosan csak 4-gyel vesszük is, a város 35 841 lakosából 16 480, tehát 46% él közvetlenül hagymatermelésből. Minthogy pedig az iparos és kereskedő anyagi helyzete is közvetve a hagymatermelés rentabilitásától függ, tisztán látszik, hogy közvetlenül, vagy közvetve ennek a színmagyar városnak lakossága a hagymatermelés sikerességével él, vagy sikertelenségéve kerül ínségbe. Mindezek után legyen szabad megállapítanunk azt, hogy a magyar hagyma értékesítését a jövőben csakis úgy lehet biztosítani, ha 1. csakis a makói hagymakörzetben termelt hagyma kerülhet kivitelre, miért is a makói hagymakörzet zárolása és a makói hagyma márkázása nélkülözhetetlen és el nem halasztható;