Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

közepén a kerék felett húzókarika van eró'sítve, hogy ki ne essen, sasszeggel kétfelé hajlítva; újabban csavarosán. A kubikos bőrbó'l való hám segítségével emeli és tolja a talyicskát két karon. Nyaklószilajból és csikóbórből is van hám, de köteles csinálta szélesebb hevederből is. A kubikos szerszámai között az ásó a főszerszám. A kubikos ásó hegyes, az éle se túlvékony, se vastag, hogy könnyen csusszanjon a rugón a földbe. Nyele egyenes akácfa, kézhez illő; a nyélen bal felől van a rúgó: derékszögalakú vas, rövidebb vízszintes szára karikában végződik, amit a nyélre húznak, függőleges szára alul bevágott, hogy az ásó felső részére rámenjen. A rúgó azért szükséges, hogy mélyebben nyomhassa az ásót a földbe és így mentül több földet vehessenek ki vele. A kubikolás alkalmával az ásóról lehullott darabos földet kezdetben falapáttal hányták a talyicskára, amivel nemcsak szaporátlan volt a dolog, hanem nehéz is. A vaslapát mai széles, erős alakját a kubikosok munkája hozta létre. A kubikos csákánynak elég nagynak kell lenni. Vételnél azt nézik, acélozva van-e? Ezt a pengéséről tudják meg. A kubikos ráköti madzagra a csákányt, bicskája vasával ütögeti s amelyik tompán szól, félreteszi, mert nem jó, amelyik élesen szól, szépen cseng, az a megfelelő. A megvett csákányt kováccsal élezteti meg. Vastag erős nyelet csinál bele kőris- vagy akácfából, melynek 1,30 m hosszúnak kell lenni. A kubikosok napfeljöttekor kelnek, amikor pálinkát isznak butyellából. Mosakodás, fürdés csak nyáron van, ősz felé már csak szájból mosdanak, ingújjba törülköznek. Hozzáfognak a munkához. Csákánnyal a kimért terület fölsejét elszedik, aztán ásóval ássák és rakják a talyicskára. Amit pedig ásóval nem tudnak felvenni, lapáttal hányják talyicskába, sík helyen hátul van a teher, partos helyen elől. Puha talajon, valamint a kubikgödörből járódeszkán tolják föl a megrakott talyicskát, úgyszintén a készülő töltésen is. Ha a kubikgödör mélyül és a járódeszka meredek, felemelik, hogy könnyebb legyen feltolni a talyicskát. A meredek kapaszkodónál segít felhúzni a talyicskát a nagyobbacska gyerek, vagy az asszony. Az ilyen segítőnek, akit csikónak neveznek, hám van a nyakán, a hám végén fűzfából kuka vagy vaskampó van, azt beleakasztja a talyicska hátulján levő karikába és úgy annálfogva húzza meghajolva, erőlködve; a kubikos pedig görnyedve tolja megfeszített izmokkal, csakúgy dagadnak az erek a nyakán, homlokán csurog az izzadtság a testén. E nehéz munka közben még vetélkednek, virtuskodnak, ingerkednek is. Nem gondolnak arra, hogy a kubikos a keskeny pallón rosszul léphet, megszédülhet és minden pillanatban az életével játszik. Mindez nagy nevetés közt történik. Azon is versenyeznek, hogy melyik csapat tudja hamarabb kihordani a kubikot. Olyanok iparkodnak együtt dolgozni, akik egymást hajtják, hogy mentül hama-