Nagy István (szerk.): Legújabb kor 1919-1975 - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 3. (Szeged, 1986)

AZ ELLENFORRADALOM KORA 1919–1944

Az ellenforradalmi rendszer gazdasági, politikai válsága és összeomlása 1930—1944 9 Csongrád megyében az 1929—1933-as világga^uasági válság hatása rendkívüli. A nagy tömegű agrárproletariátus, a szegényparasztság és a városi nincstelenek, a munkások tízezrei vannak munka nélkül hónapokon keresztül. Az ipari és mezőgazdasági proletariátus harcában jelentős szerepük van a szakszervezeteknek. A legerősebbek az építőmunkások és földmunkások nagy hagyományokkal rendelkező helyi szakszervezeti csoportjai voltak. A földmunkás szervezet — amelynek helyi csoportjai működtek Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Csongrádon, Szegeden, Kiskundorozsmán, Mindszenten és még néhány kisebb községben is — a gazdasági válság hatására elvesztette tagjainak egy részét, mert a válság miatt nem tudták fizetni tagsági díjukat. A földmunkás szakszervezeti csoportok azonban, ennek ellenére is jelentős szervezői az agrárproletariátus küzdelmeinek. Az építőmunkás szakszervezet jelentős helyi szervezetei működtek Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Makón és Mindszenten. Taglétszámuk a korabeli dokumentumok alapján 800—900-ra tehető. Szegeden a gazdasági válság időszakában 12 szakszervezeti csoport működött: az építőmunkásoké, a famunkásoké, az élelmezési dolgozóké, a textilmunkásoké, a szabó munkásoké, a földmunkásoké, a nyomdászoké és a segédmunkásoké. A szakszervezet befolyása 3—4000 munkásra terjed ki. A munkásosztály egyetlen legális pártja, a Szociáldemokrata Párt jelentős politikai befolyással rendelkezett a megyében. Erős pártszervezet működött Szegeden, Szentesen, Hódmezővásárhelyen és Makón jelentős taglétszámmal. Képviseltették magukat a városi képviselőtestületek munkájában és jelentős tömegbefolyásuk révén sikeres tömegmegmozdulásokat, aláírásgyűjtéseket szerveztek. A mély illegalitásba kényszeritett kommunista pártnak a szociáldemokrata pártszervezetekben és a szakszervezetekben van korlátozott, de a válság éveiben erősödő befolyása. A KMP illegális szervezeteinek kiépítése ekkor teljesedett ki a megyében, a párt politikai befolyása is a válság éveiben érte el csúcspontját. A szervezőmunka eredményeként a KMP kísérletet tett a területi szervezet létrehozására. A szegedi és a makói sejtek — ugyanúgy mint a kiskunfélegyháziak és a kecskemétiek — összekötővel kapcsolódtak a központhoz, a Délalföldi Bizottság létrehozásával egymáshoz kapcsolták őket. A Délalföldi Bizottság — a lebukás miatt rövid ideig — szervezte és irányította a megyei pártszervezeteket, amelyek az ipari munkásokon kívül igyekeztek befolyásukat a földmunkásság körében is kiterjeszteni. Az itt közölt dokumentum ezt a befolyást érzékelteti. A szegedi építőmunkás csoport vezetésében erőteljesen érvényesült a kommunisták befolyása. Ladvánszky József mellett Komócsin Mihály, akit 1929. június 16-án a MÉMOSZ központi