Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

/. Szeged város kérvényével szemben Szeged város közönsége a Nagyméltóságú m. kir. Belügyminisztériumhoz intézett kérvényének hosszú során igen bőven számlálja elő azon közművelődési, állami közkormányzati, közgazdászati, pénzügyi, közforgalmi, közlekedési, stb. intézményeket, melyek kebelében összpontosítva vannak s ezeknél fogva magát nemcsak Csongrád megyének, de ezen túl is egy messze terjedő vidéknek valódi és elvitázhatatlan központjaként tünteti elő. Elvitázhatatlan tény, miszerint a kérvényben felsorolt mindazon intézmények Szeged városában összpontosítva vannak, elvitázhatatlan tény továbbá az is, miszerint Szeged városa a magyar Alföld egy bizonyos vidékének központja, ezen vidék áll Csongrád megye legdélibb részének egy igen csekély töredékéből, Csanád, Torontál és Bács-Bodrog vármegyéknek vele szomszédos részeiből, amelyek törvénykezési, katonaállítási, pénzügyi stb. tekintetben hozzá vannak csatolva, de nem megyei közkormányzati tekintetben. Ily tekintetekben központja az említett vidéknek, azonban nem központja Csongrád vármegyének. Csongrád vármegyének természetes, és az őskor által is már ilyennek ismert központja Szegvár, és hogy az, mutatja ezt azon körülmény, mert Csongrád megyének ősidőktől fogva székhelye volt és székhelye e mai nap is, mely körülmény eléggé bizonyítja azt, hogy Csongrád megye székhelye igényeinek mindenkor megfelelt, és jelenleg is megfelel. Ezzel ellenkezőt állítani nem lehet, mert nincs reá példa, hogy a megyei közkormányzatnak állami tekintetéből Csongrád megye részéről — megyei székhely okán — bármikor mulasztás történt volna, és ha mégis történt volna, ez a kormány részéről nem maradt volna észrevétel nélkül. Megyei közkormányzatnak képviseleti érdekéből is mindenkor megfelelt a kívánt célnak, valamint, hogy mai napig is megfelel, mert a megye lakosságának zöme Szegvár körül pontosul össze; így nevezetesen Szentes 30 000, Csongrád 18 000, Szegvár 6000, Mindszent 10 000, Csany 2000, Mágocs és Fábiánsebestyén 3000, Derekegyháza 400 és Teés 200, az egész vidék összesen 69 600 lakossal, mely lakosság számarányához képest összesen 157 bizottsági tag által gyakorolja Csongrád megyében a képviseleti jogot, holott a Szegedhez közelebb eső rész, éspedig Kistelek 5000, Algyő 3000, Horgos 3500, Dorozsma 10 000, összesen 23 500 lakos után 26 bizottsági tag által képviselve van a megyén. De ha mégis állami közkormányzati szempontból, a már előrehaladott kor körülményei szerint Szegvár nem tartatnék alkalmasnak Csongrád megye székhelyéül, akkor erre legelsősorban Szentes van hivatva, mely város, mintegy Szegvártól észak fele csak 3/4 órányira fekszik a fent elősorolt 69 600 lakost és 157 megyei bizottsági tagot öleli magához. Nem állhatja ki tehát a megyei székhelyre nézve Szeged városa a versenyt sem Szegvárral, sem pedig Szentessel szemben, mert hiszen a helyes közkormányzatnak nem az a fő követelménye, hogy az minél nagyobb városból intéztessék, hanem