Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

A megyék szervezéséről szóló 1723. LXXIÍL tc. elrendelte, hogy a megyék jelöljék ki székhelyeiket, s ott egy biztonságos épületben helyezzék el pénztárukat, levéltárukat és börtönüket. Csongrád megye nemesi közgyűlése hosszas latolgatás után — anyagi megfontolásból és földesúri ráhatásra — a szegvári Károlyi kastélyban rendezte be széképületét, 1767-ben. Az épület kezdettől fogva szűknek és alkalmatlannak bizonyult a megyei hivatalok és testületek befogadására, ennek ellenére több mint 100 éven át hivatalosan Szegvár maradt a megye székhelye. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc leverése után életbelépő Cs. kir. megyehatóság Szegedről irányította a megyét, de 1865-ben a székhely ismét visszakerült Szegvárra. A székhelykérdés ismételt napirendre kerülését a belügyminisztérium által 1873 végén az országgyűlés elé terjesztett, a megyék és egyéb törvényhatóságok területének rendezéséről szóló törvényjavaslat váltotta ki. E javaslat szerint Csongrád megye Csanád megye egy részével egyesítendő lett volna. A tervezet készítői az egyesült megyék számára Szegedet szemelték ki székhelyül. A törvényjavaslatot a legtöbb megye ellenszenvvel fogadta, ezért időlegesen félretették. Ennek ellenére Szeged városa mozgalmat indított a számára kedvező székhelyváltozás keresztülvitelének érdekében. Válaszként Hódmezővásárhely és Szentes is lépéseket tett a székhely elnyeréséért. Kiélezett küzdelem indult az érintett városok között. Beadványok tömegében bizonygatták saját városuk alkalmasságát, illetve a másik kettő város alkalmatlanságát. Szentes esélyeit növelte az a tény, hogy Szeged és Hódmezővásárhely önálló törvényhatósági jogállásánál fogva közigazgatásilag kiszakadt a megyéből, így furcsán hatott volna, ha a megye székhelyét a megyén kívül helyezik el. Erre hivatkozva Szentes város közönsége 1874. december közepéit folyamodványt nyújtott be a megyegyűléshez, amelyben határozatilag kérte kimondani, hogy Szentes városát jelöljék ki a megye új székhelyéül. Ennek fejében felajánlotta, hogy a Szentesen felépítendő új megyeháza céljára megfelelő telket, 1 millió faltéglát és kellő számú fedélcserepet minden díjazás nélkül rendelkezésre bocsájt. A megyei közgyűlés osztatlan tetszéssel fogadta az ajánlatot, de a székhelykérdésben nem hozott végleges határozatot. Majd csak a következő év decemberében mondta ki, hogy székhelyváltozás esetén egyedül Szentest tartja erre alkalmasnak. Tényleges intézkedés azonban mm történt. Az éveken át elhúzódó rivalizálásnak a belügyminiszter vetett véget, amennyiben 1878. március 31-én kelt leiratában jóváhagyta Csongrád megy székhelyének Szegvárról Szentesre leendő áttételéről szóló megyegyűlésihatározatot. Hamarosan hozzáláttak az új széképület felépítéséhez. Az 1883. december 10-én megtartott ünnepélyes megyegyűléstől kezdve 67 éven át Szentes maradt Csongrád megye székhelye. A megyeszékhely elnyeréséért különösen Szentes és Szeged folytatott éles küzdelmet. Ebből ad ízelítőt az alábbi két dokumentum, melyek sűrítve tartalmazzák a felek legfontosabb érveit és ellenérveit. A dokumentumok készítői néhány esetben túlzásoktól sem riadtak vissza!