Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

AZ 1918—1919-ES FORRADALMAK KORA

otthonmaradt kedveseinket is veszély fenyegeti. Ágyúval tüzelnek a mi kis fiainkra, a mi kedves otthonmaradottainkra, akik senkinek a világon nem vétettek, akiknek csak az a bűnük volt, hogy most, a jelen nagy napokban élnek. Mindannyian érezzük, hogy még azok is, akik eddig talán írtóztak a vértől, most a jelen pillanatban megsebzett oroszlánokká válunk s alig várjuk azt a pillanatot, amikor családi életünk feldúlói ellen rohamra indulhatunk. Azt jegyezze meg magának a román katona, hogy ebben a pillanatban azután nem lesz megbocsájtás, hanem jön a megbosszulás édes órája. Népítéletet csinálunk elnyomóinkkal szemben. Ágyútűzben, ló'porfüstben születik meg az új Magyarország, a dolgozó munkások édes otthona. Nem félünk a szenvedésektől, nem félünk a haláltól, mert tudjuk, hogyha mi elpusztulunk is, a mi családtagjainkért, saját magunkért szenvedünk vértanú halált s a mi szenvedéseinken, a mi kiömlő piros vérünk nyomán fog felépülni az új társadalmi rend nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában. Magyar proletárok, szenvedő testvérek! Azzal az erős akarattal menjetek továbbra is előre, azzal a fanatikus hittel kövessétek ezután is a Népszabadság hirdetőjét, a vörös lobogót, mint eddig tettétek. Legyetek bátrak, legyetek elszántak, az Élet nehéz szenvedéseit ezután is könnyű szívvel viseljétek, hiszen minden tettetek minden cselekedetetek a ti szeretteitekért, a ti édeseitekért történik. A Magyar Tanácsköztársaság kijelentette, hogy nem ismer ember és ember közötti különbséget, nem ismer nagy magánvagyont, csak egyet tart szem előtt: a dolgozó milliók érdekét. Az a sok kincs, az a sok felhalmozott magánvagyon, ami eddig egyeseké volt, ezután a tietek, a dolgozóké lesz. Magyar proletárok, szenvedő testvérek! A megkezdett úton •— legyen az bármilyen tövises — csak előre menjetek! Azt a román proletárt, akit eddig szép szóval nem lehetett az igaz ügynek megnyerni, szuronyotokkal térítsétek észre. Puskátok tusával ébresszétek fel őket mély, nagyon mély álmukból, s ott kint a lövészárokban dörögjétek a fülükbe, hogy testvérgyilkosok s ezért nagy büntetés jár. Azzal az egyénnel szemben, akiről ti magatok meggyőződtök, hogy megtért, hogy megbánta bűnét, az irgalmat, a kegye, gyakoroljátok; de az a bitang, aki még a harc tüzében is bandita módra viselkedik: azzal gyorsan, röviden végezzetek! Magyar proletárok, szenvedő testvérek! A ti szenvedő kedveseitek nevében: Előre menjetek! Nemsokára bevégződik a nagy harc és mint győzők mehetünk haza, a boldog, a megelégedett családi életbe. Jegyezzétek meg magatoknak azt, hogy a Népakaratot elnyomni sohasem lehet. A nép nagy, hatalmas, a Nép ügye csak győzhet. Ti pedig a Nép ügyének a harcosai vagytok s ti csak győzhettek. Előre, csak előre menjetek! Tiszántúli Proletárok Lapja, 1919. május 7. Ágyútűzben. VARGA SÁNDOR: i. m. 124—126.; GÁT LÁSZLÓ: j. m. 78—81.