Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

AZ ÖNKÉNYURALOM KORA 1849—1867

Az Önkényuralom a rendszer tartósítása céljából a lakosságot állandóan megfigyelés alatt tartotta. Ezt szolgálta elsősorban a kiépített titkosrendőrség, és bizonyos mértékig a csendőrségnek is volt ilyen szerepe. A megyefőnököknek rendszeresen tájékoztatniuk kellett a felsőbb hatóságokat a „néphangulatról". 1851 végén ismert volt az alkotmány közelgő módosítása, de az a várakozással ellentétben a nyílt abszolutizmus bevezetését jelentette. Méltóságos Kerületi Fó'ispán Dőry Gábor úrnak Makón október 22. 1851. A néphangulatról f. év ... sz. [így] alatt kelt rendelet folytán a főnökségek köteleztetvén jelentést tenni, ahhoz képest a tapasztaltakról a következőkben van szerencsém Méltóságodat értesíteni. Tagadhatatlan, hogy a kiadott alkotmány módosítása feszült figyelemmel váratik. Közvéleményt, amennyiben az nyíltan nem nyilatkozhatik, megtudni nem lehet. Ha az itt-ott nyilvánított véleményt fel akarom fogni, annyi kivehető, miszerint abba a meggyőződésbe pontosulni láttatnak, hogy az 1848-ik előtti állapotra való visszatérést tanácsosnak nem tartanák. De hiszen ezt a kormány sem akarván, azért e részben a vélemények találkoznak a magas kormány nézetével. A nép ugyan csendes, de azért kebleket nyugodtaknak állítani nem lehet, sőt észrevehető az is, hogy a Kossuthról közlött cikkek a kebleket némileg felizgatták. Példa erre az itt felhozandó eset: Irodai személyzetem közül a bizodalmasbakat négyszemközt megbíztam, hogy ha politikai tekintetben bármit hallanak, azt nékem súgják meg. Fogalmazó írnokom, Mészáros ennek folytán jelentette, hogy a napokban a makói piacon egy ember megállította, s félrevonultan kérdezte tőle, tud-e újságot, mire ő nem tudással válaszolt, de arra a makói ember örömöt mutató vonásokkal azt súgta, hogy „bezzeg tudok én, Kossuth szabad, még jó lesz", erre nevezett írnokom elhagyta. Ezen esetet ezideig ignoráltam, nem kívántam belőle nyilvánosságot csinálni, attól tartván, hogy a közönség figyelemre ébresztettve, ha hogy magam elébe rendelem, de mi több máskor hozzám tartozandóimnak mit se mernének mondani, s akkor én alig tudnék valaminek a nyomára jönni. Ha azonban Méltóságod más nézetben van, kegyeskedjen vélem rendelkezni. Még egy másik eset is adta magát elő: Szinte besúgódott, hogy Makó alatt