Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

kább kezd figyelemre méltóbb jelenség lenni, só't ma már — tekintettel vármegyénk lakosságának számára s a közjólétre, mely kétségtelenül nagyobb vármegyénkben, mint a felvidéki vármegyékben — oly mérveket kezd ölteni, hogy ezen tömegesebb kivándorlás okozta, s rövid időn belül a gazdasági élet terén is kétségtelenül jelentékenyen érezhető baj elhárítása céljából különleges intézkedéstételre lesz szükség. De ezen körülményből az útlevélkiállító hatóságok rovására hátrányos következtetést vonni nem lehet, mert bár kétségtelen, hogy az útlevélhez való hozzájutás s így a kivándorlás ezen törvény értelmében gyorsabbá tétetett, azonban a megengedett törvényes eszközökkel a kivándorlás korlátozása minden egyes esetben megkíséreltetett, hogy azonban ez a kívánt eredményre nem vezetett, az mélyebbre ható okokkal hozható összefüggésbe, s felszínen lévő szociális kérdésekkel és a munkás életviszonyoknak vármegyénk területén történt különös fejlődésével. Köztudomású dolog ugyanis, hogy vármegyénk lakosságának tekintélyes részét képező, minden vagyon nélkül álló munkásosztály makacsul ragaszkodik a földmunkákhoz és ezen elhatározásától el nem téríthető, ipari munka iránt semmi érzékkel nem viseltetik s az egyszerű kubikos ember a könnyebb és jövedelmezőbb megélhetést biztosító ipari munkára nem adja gyermekét, hanem mihelyst iskolai kötelezettségének eleget tett, s testi fejlettségénél fogva a nehéz kubikmunka végzésére alkalmassá lesz, viszi magával s végeztet vele gyakran testi erejét meghaladó nehéz kubikmunkát. Beleoltja gyermekébe az ipari munka iránti ellenszenvet s a földmunka iránti szeretetet, s az ily szellemben felnőtt gyermek ezen munkától el nem téríthető, hanem ragaszkodik hozzá. Igaz ugyan az másfelől, hogy jó kereset esetén a tavasz beálltától kezdve a késő őszig tartó munkaidő alatt — tehát jó félév alatt — képes családja részére az egész évi megélhetéshez szükséges pénzösszeget beszerezni s a tél folyamán teljesen tétlenül, minden munka nélkül élni. Természetes fejlődése ezen felfogásnak az, hogy amidőn a kubikmunkák a vármegye területén már bevégződtek, illetve a felmerülő földmunkálatok végzése nem veszi igénybe az összes munkáskezeket, máshelyütt keres munkát, a szomszédos vármegyék területén, majd pedig az ország különböző részein, sőt az utóbbi években az országon kívül Horvátországban, Ausztria különböző tartományaiban és külföldön is. Ezen munkák kora tavasszal, amidőn a föld fagyának távozása lehetővé teszi a földmunkát, egész késő őszig tartanak, s így az év nagyobb felében távol van otthonától, kemény munkát végezve, nélkülözi a csendes otthont. Ilyen körülmények között — minden különösebb külső behatás, kivándorlásra való csábítás nélkül — önként érlelődik meg a munkásokban az az eszme, hogyha már itthon is az év nagy részét az otthontól, a családtól távol kell tölteni, a mai, minél könnyebb megélhetést kereső világban miért ne keresné boldogulását a tengeren túl, ahol a munkát a mi gazdasági életünktől eltérőleg jobban megbecsülik és értékelik, s pár évi ott tartózkodás alatt nemcsak családjuk ellátásáról képesek gondoskodni, hanem ezen felül még egy kis vagyonra is szert tesznek s munka-