Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)

A DUALIZMUS KORA 1867—1918

Szentesi kubikusok munkaszerződése. A kubikosok panaszos folyamodványa a szerződés megszegése miatt. CsmL (SzF) Szentes Város Polgármesterének általános iratai 2185/1902. OLÁH MIHÁLY: A kubikos néposztály kialakulása és életsorsa. Pécs 1936., KATONA IMRE: A magyar kubikusok élete. Bp. 1957. kaució — óvadék, biztosíték 39 A századforduló első éveiben az időszak gazdasági válságaival, a nagy földmunkák befejeződésével párhuzamosan a munkalehetőségek csökkentek, az egyre nagyobb méreteket öltő munkanélküliség állandósult. Ez az aggasztó jelenség nem kerülhette el a hatóságok figyelmét sem. Csongrád megye alispánja is kényteten volt megállapítani, hogy a korábbi éveknél nagyobb mérvű munkanélküliség a mezőgazdasági munkásságot ínséges helyzetbe sodorta. Erről meggyőződhetett azokból a panaszos beadványokból is, melyeket a tűrőképességük határára jutott nyomorgók intéztek a hatóságokhoz. A megyében a munka és kereset nélkül lévők számát 4000-re becsülte, ez pedig — az ellátatlan családtagokat is számítva — legalább 20 000 ember nyomorát jelentette. Államilag támogatott munkaalkalmak teremtését sürgette, bizonyára a fokozódó elégedetlenség nyomására, illetőleg leszerelésére. a) Mély Tisztelettel járulunk a Nagyméltóságú főispán úr elé. Esedezve nagy ínségünkben és nyomorunkban mi elnyomott földművelő mezei munkások. A legjobb akaratunk mellett nem juthatunk a mindennapi száraz kenyerünk megszerzéséhez. Esedezünk Nagyméltóságához, kérelmünket elfogadni méltóztasson utolsó nagy ínségünkben és nyomorunkban, hogy éhenhalóvá ne legyünk családunkkal együtt. Családunknak már napok óta száraz kenyere sincs, és százak vagyunk olyanok is, akik tartozunk lakbérünkkel, ki 6, ki 10 és 16, 20 forinttal és a házigazda napokról-napokra követeli rajtunk és foglaltat, és az idő is itt van, hogy sokan nem maradhatunk a régebbi lakásban, mert nem adja a másik esztendőre, mivel nem tudjuk fizetni a házbért, és így szükségünk van másik lakást bérelni, de tehetetlenek vagyunk, mert sokunknak egy koronája sincs, így nem bírunk házat foglalni le, sem munkát sem kapunk, isten nevében lakást sem ad senki. Ezt elismerjük szívünkből, hogy nem tartozik véle senki, de munkánk sincs nekünk, nem terem semmi, nincs miből fenttarthatnánk családunkat magunkat. Sír a lelkünk, remegünk Ínségünkben, mert ha munkában vagyunk két-három hétig, akkor sem munkabért kapunk, csak koldus módra alamizsnát, ekkor miből szerezzük be nagy lakbérünket, ruházatunkat. Száraz kenyérnek valónkat csak