Géczi lajos - Labádi Lajos - G. Tóth Ilona (szerk.): Az önkényuralomtól a Tanácsköztársaság leveréséig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 2. (Szeged, 1987)
AZ ÖNKÉNYURALOM KORA 1849—1867
AZ ÖNKÉNYURALOM KORA 1849—1867 1 Az 1849. július 20-i vesztes turai ütközet után Perczel Mór csapatai Szegedig vonultak vissza. Ezzel szabaddá vált az út Haynau császári főparancsnok előtt a Duna—Tisza közén. Csapatai július 25-én már Kecskeméten táboroztak. A fősereg a Duna—Tisza közén tovább folytatta útját Szeged felé. Egy kisebb seregtest Alpárnál átkelt a Tiszán, s a bal parton nyomult előre. Augusztus 2-án elérték Szentest, 3-án Hódmezővásárhelyt. Ezzel egy időben a fősereg bevonult Szegedre. Az augusztus 5-én lezajlott szerencsétlen kimenetelű szőregi (deszki) csata után Csongrád megye katonai megszállása rövidesen befejeződött. A császári királyi katonai parancsnokság nyomban intézkedéseket tett a megszállt terület polgári közigazgatásának megszervezésére. Gróf Cziráky János — a 4. hadosztály hadbiztosa —- már augusztus 2-án kinevezte Csongrád megye forradalom előtti konzervatív első alispánját, a helyismerettel rendelkező Temesváry Istvánt Csongrád és Csanád megyék királyi biztosává. Temesváry azonnal hozzálátott a szervező munkához. Segítőül maga mellé vette forradalom előtti tiszttársát, Dobosy Lajos volt másodalispánt. Kinevezte Csongrád megye kormányzó alispánjává, s megbízta a megyében lévő városok és községek elöljáróságainak átszervezésével. Ennek teljesítése érdekében Dobosy megyei körútra indult. Utazása során szerzett benyomásairól, tapasztalatairól, folyamatosan tájékoztatta Temesváry királyi biztost. E jelentések — amelyekből egyet közlünk — hű képet festenek a szabadságharc összeomlásának napjaiban megyénkben uralkodó közállapotokról, közhangulatról, valamint az új hatalom berendezkedésének nehézségeiről. Nagyságos Királyi Biztos Úr! Szegedről hazatértemben utamat Vásárhely városának vettem, hol aggodalommal töltött el azon vett hír, hogy a deszki közelebbi csata után számos honvédek zászlóikat elhagyva a vásárhelyi rétnek és tanyáknak vették útjukat, Görgey táborát felkeresendők, minek valóságát erősíti a városi kapitánynak azon előadása, hogy a réten és tanyákon honvédek már láttattak is. Aggodalmat szül ez mind a Cs. királyi seregek működésének, mind a kormányzással megbízott és megbízandó tisztviselők személye irányában, nem alap nélkül gyaníttatván azt, hogyha ezek Görgeynek csak valamely kis csapatjaval kapcsolhatnák is magukat, ezekkel, vagy e nélkül is a katonai védelem nélkül hagyott vásárhelyi és szentesi nagy tömeg
