Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)
A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN
Szegedről. Magyarország. 1510. Mária látogatása napján [július 2.] Pestisűző szegedi imádságok. 1510. Kiadva: BÁLINT SÁNDOR: Szeged reneszánsz kori műveltsége. Bp. 1975. 125—126. Latin. Blazovich László fordítása. — Egy Münchenben őrzött XVI. század elejéről származó kiadatlan kézirat tanúsága szerint Fürstenfeld bajor cisztercita apátság János nevű szerzetese 1510-ben Magyarország több városában és kolostorában megfordult, és a számára ismeretlen imádságokat lejegyezte. így örökítette meg többek közt a három szegedi imádságot. Az 1510-es pestisnek az ismert ferences hitszónok, Szegedi György is áldozatul esett. Minderre lásd: (BÁLINT S. i. m. 125.) A második imában levő „vérem efféle kisebbítése által" kifejezés az érvágást jelenti, amelyet gyakran alkalmaztak a betegeken a korábbi időben. Mivel a János nevű szerzetes az imádságok szövegét hallomásból jegyezte le, a latin szöveg fordítása több értelmezési lehetőséget is kínál. 61 A XIII. század eseményei, a tatárjárás és a kunok megmozdulásai után 1514-ben került vidékünk újra országos események középpontjába. Dózsa hadát a további toborzást letiltó királyi parancs Békésen érte utol. Itt indult meg az a folyamat, amelynek végén a keresztesek szembe kerültek az uralkodó osztállyal. Megváltoztatva útirányát a parasztsereg Gyulától a Maros völgye felé fordult. Majd a Maros menti események, az apát falvi és nagylaki csata, valamint Csáky Miklós csanádi püspök és társai kivégzése teljessé tették a szakadást az uralkodó osztály és a keresztesek között. Az eseményeket a XVI. századi történetírók majdnem mindnyájan ismerik. Közülük Szerémi mondja el leghitelesebben a történteket. Katonapolitikai meggondolásokon túl a vidék fejlett gazdasága és gazdagsága szerepet játszhatott abban, hogy Dózsa egy fordulattal seregét Békéstől a Maros völgye felé vezette. György már a Körös mellett fekvő Gyulához indította el seregét, s a mezőn tábort ütött, ott harmadszor számlálta meg hadinépét. Úgy találták a számot, hogy már harmincháromezer ember van, lovasokkal a gyalogosok. A nevezett Balogh Istvánt kétezer emberrel a csanádi szöglettel szemben lévő apáti rév elfoglalására küldte. Másfelől pedig a magyar mágnás urak akkor titokban nagy sereget gyűjtöttek. Báthori István Temesvárról meg Csáky Miklós csanádi püspök s a nemesek mindegyik alispánja felkelt a keresztesek ellen. Azután Balog István elfoglalta az apáti révet a Maros folyónál. Ezután István ispán és a püspök Balogh Istvánra támadt, de ezek helytálltak. Kétszer intéztek támadást ellenük, s nagy viadalt vívtak egymás közt; több mint egy óráig nem bírták a keresztesektől elfoglalni a tábort; csak nagy nehezen vették el tőlük. Balogh István elfutott urához, Székely Györgyhöz, s mindent elmondott, hogy megverték és kifosztották a mágnások és a nemesek, s nagyon nagy volt vérük folyása; a parasztok közül pedig sokan elmerültek a Maros folyó-
