Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A NEMESI VÁRMEGYE

ügyben tanácskozást és tanácsot tartva a főpap és a báró urakkal és valamennyi országlakosunkkal, akik a most elmúlt Szent György vértanú ünnepén [április 24.] tartott diétán, vagyis országgyűlésen megjelentek, más szabad városaink mintájára összes szabadságaikban meg fogjuk tartani, és megtarjuk jelen levelünk ereje révén. Ezért nektek, híveinknek, valamennyi és mindenegyes főpapnak, bárónak, ispánnak, várnagynak, nemesnek és azok officiálisainak, továbbá a városoknak, mezővárosoknak és falvaknak és azok rektorainak, bíráinak és falubíráinak és bármilyen más állapotú és helyzetű embereknek és bárhol lévő és tartózkodó bármiféle alávetettjeinknek, mostaniaknak és jövőbelieknek, jelen levelünkről tudomást szerzőknek, levelünk során meghagyjuk és megparancsoljuk, hogy ezentúl mondott szegedi polgárainkat vagy azok közül mást, előbb írt összes szabadságaikban ne merészeljétek akadályozni, zavarni vagy valamilyen módon megkárosítani. Emellett: mivel — állítólag — azok egyéb szabadságai között a különféle vámok és révek fizetése alóli mentesség és felmentés is van, ezért nektek, valamennyi és minden egyes vámszedőnek és vámosunknak és bárki más vámszedőinek és vámosainak és összes más előbb mondott alávetettjeinknek hasonló módon erősen megparancsoljuk, hogy a fent említett szegedi polgárainktól vagy közülük mástól, vagy azok dolgai és javai után a mondott vám és révhelyeken ne merészeljetek egyáltalán semmiféle vámot behajtani vagy behajtatni, vagy őket emiatt valami módon megzavarni vagy megkárosítani, hanem az efféle vámok fizetése alól tartozzatok mindenképpen őket felmentetteknek és menteseknek tekinteni. Semmilyen okból ne merjetek másként tenni. Akarjuk, hogy jelen levelünket, melyet titkos függő pecsétünkkel, amelyet mint Magyarország királya használunk, erősítettünk meg, a bemutatónak mindig adjátok vissza. Kelt Budán, 1498. június 4-én, magyarországi uralkodásunk 8., csehországi uralkodásunk 28. évében. //. Ulászló király privilégium levele Szeged városa számára. 1498. június 4. Kiadva: REIZNER IV. 88. Latin. Kristó Gyula fordítása. ( OLTVAI 30—31.) — Amint az oklevél kimondja, már korábban, IV. Béla és ILT. András idején a budai és fehérvári mintájú kiváltságokhoz jutottak a szegediek. Jóllehet ezekkel a királyi mezőváros a szabad királyi városokéhoz hasonló jogokat szerzett, de magának a szabad királyi város jogainak elnyerését ez az oklevél bizonyítja. A város korábban létező ún. titkos levéltárában az 1498 előtt szerzett kiváltságok emlékét 31 (Zsigmond királytól: 13, Albert királytól: 1, Hunyadi Jánostól: 2, Mátyás királytól: 15) oklevél őrzi. Hogy a kincstár zilált anyagi helyzetében mennyire nem jelentett védettséget a szabad királyi jog, azt jól bizonyítja, hogy a várost 1502-ben Csongrád megyei tartozékaival együtt II. Ulászló elzálogosítja Corvin János hercegnek, és csak az ő fia, Kristóf halála után (1505) állt vissza régi helyzete. Jó pénzért megfelelő kiváltságokat lehetett szerezni ebben az időben, ugyanis az ekkor Csongrád megyéhez tartozó Zentát, amely jóval szerényebb jelentőségű mezőváros volt, Szegedhez hasonló jogokkal ruházta fel a király. Szeged közjogi állására lásd: Szeged I. 445—448.