Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A KIRÁLYI VÁRMEGYE

foglyokat küldték elöl, s miután azok egészen elvesztek, a ruthénok, izmaeliták és kunok vívának. A tatárok pedig mindnyájok háta mögött állva, nevetik vala azok baját és romlását, és a harctól visszavonulók közül igen sokat kardjaik élére hánynak vala, úgy hogy éjjel-nappal egy hétig harcolván s az árkokat betöltvén, a falut bevevék. A vitézeket azután és úrnőket, kik sokan valának, künt a mezőn egy s a parasztokat más oldalra állíták, és pénzüket, fegyvereiket, ruháikat és más javaikat elszedvén s néhány úrhölgyet életben hagyván és kéjükre elvivén, fejszével és karddal mindnyájukat leölék. Egyedül azok maradtak meg, kik hirtelen a halottak közé bukván, mások vérével befecskendezve el bírtak rejtezkedni. Óh fájdalom! óh istentelen nép roppant kegyetlensége és dühe! mert aki ennyi nép vesztét józan ésszel elgondolja, ezen helyet vérmezőnek méltán nevezhetné. Azután néhány nap múlva a nevezett egresi zárdát vagy monostort szállták meg, és sok gépet alkalmazván ellene, miután a benne levők ellenállni nem bírtak, hogy életüket megtarthassák, hitükre kezeikbe adták magukat. De velők is az történt, mi a többiekkel, kivéve néhány barátot, kiket örömest engedének távozni, s néhány úrnőt és igen szép leányt, kiket maguk számára megtartottak. Egyszóval, ha külön-külön leírnám az egyes csatákat és az iszonyú kegyetlenségeket, melyek történtek, az olvasók szívei megrémülnének. Ha az ilyen iszonyú hírek a világon elterjedtek volna, a világ fejedelmei másképpen gondolkoznának. íme azon a nyáron Osztrák-, Cseh-, Morva-, Lengyelország, Szilézia és Kunország határszéléig s a Dunáig mindent elrontottak... ROGERIUS: Siralmas ének (részlet). 1240-es évek. Kiadva: SRH II. 582—583. Latin. Szabó Károly {Magyarország történetének forrásai I. kötet. II. füzet: Rogerius mester váradi kanonok siralmas éneke. Pest. 1861.43—45.) fordítása. — GYÖRFFY GYÖRGY szerint (TF 1.841—842.886—887.) Csanád és Csongrád megyék településeinek 80 illetve 75 %-a esett a tatár pusztítás áldozatául. Bár a lakosság pusztulásának arányát, úgy érezzük, óvatosabban kell megítélnünk, a tatárjárás után valóban igen megritkult a vidék lakossága, és változás állt be a település-struktúrában is. Szabó István véleménye szerint az európai falurendszerjellemző tünete, a falvak pusztásodásának folyamata Magyarországon a XHI. században kezdődött meg. Okai társadalmi és gazdasági tényezőkre vezethetők vissza. A tatárjárás ezt a folyamatot gyorsította fel a tatárok által feldúlt megyékben. (SZABÓ ISTVÁN: A falurendszer kialakulása Magyarországon. (X—XV. század.) Bp. 1971. 139—203. A tatárjárásra vonatkozóan lásd: KRISTÓ GYULA: AZ aranybullák évszázada. Bp. 1976. 93—108. Pereg (Perg) GYÖRFFY GYÖRGY szerint (TF I. 867.) Kaszaperrel azonosítható. Tamáshida Zaránd megyei község a Fekete-Körös jobb partján Gyulától keletre. (Ma: Támasda, Románia)