Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - POLGÁRI FORRADALOM É S SZABADSÁGHARC

A forradalom és szabadságharc végnapjai 1849. júliusának utolsó és augusztusának első napjaiban játszódtak le megyénkben. A kormány és a hadvezetés Szeged környékén kívánta összevonni a csapatokat, Dembinszky azonban nem vállalta a város védelmét, augusztus elsején megkezdte az átkelést a Tiszán. Haynau harmadikán vonult be a városba. Ezzel a megye Duna-Tisza közi oldalán véget ért a forradalom. Hasonló gyorsasággal zajlottak az események a tiszántúli részen. Az osztrákok július 30-án bevonultak Csongrádra, majd Szentes, Vásárhely és Makó következett. Augusztus 6-án keltek át a Maroson. Harcolniuk már nem kellett, mert 5-én a szőregi csatában osztrák siker született. Csanád megye bizottmányának utolsó ülésén készült jegyzőkönyv hitelesen és megrendítően mutatja be az utolsó napok hangulatát és az utolsó intézkedéseket. 1849-dik Esztendei Augusztus 3-k napján Csanád Megye részéről Sántha Sándor másod alispán úr elnöklete alatt Makón rendkívüli Bizottmányi ülés tartatott, jelen lévén: Bánfi József fő-, Gazdag Péter helyettes aljegyző, Cseresnyés János fő-, Műhelyi János helyettes alügyész, Bárány József főpénztárnok, Tarnay János főszámvevő, Petes Gábor eskütt, Mátéfy Lajos levéltárnok, Barta György csendbiztos, Simon József Makó város főbírája, Faragó Ferenc polgármester, Nemesik László, Gyüge János, Gyüge Sándor, Kiss Sámuel, Török József s számos képviselők és polgárok. 1656. Mely alkalommal Elnök alispán előterjeszté miként vett tudósítások szerént a császári hadsereg már a Tiszán Csongrádnál átkelvén, Szentes városát is elfoglalta, s onnan ellent állás nélkül előhalad, s annálfogva szükségesnek látja, hogy a megyének kezeltetése, s azon módok felől, melyeket illy körülmények közt gyakorolni legczélszerűbb, egyszersmind a megyének békességes fenmaradása igényel, intézkedni szükséges lenne. Úgy látván, hogy a császári hadak folytonos diadalok közötti előhaladásának egyenesen vidékünk van kitétetve, miután a magyar sereg ezen előnyomulást fönntartani nem látszik kellő erejűnek, nehogy a nép a nem érdemlett mél-