Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - POLGÁRI FORRADALOM É S SZABADSÁGHARC

Szeged 1848 tavaszán és nyarán a délvidéken harcoló magyar csapatok gyülekező, kiképző, majd az alakulatok elvonulása után azok utánpótlási helye lett. Ezekben a hónapokban általában 6—7000 fő táborozott itt, vagy lett elszállásolva, de volt időszak, amikor ennél is többen tartózkodtak Szegeden. A haderő lehetséges ellátásáról és szállításáról készült jelentés Szeged gazdasági adottságait is elénk tárja. Szegedi tábor ellátására ki nevezett polgári biztos Török Gábor Úrnak hivatalos meg kereső levelében felhozott több pontok irányába teendő vizsgálatra alább írottak ki nevezve lévén, a tisztelt tanátsnak jelentjük: Az első pontra nézve hogy tudni illik hány szállító hajó létezik kebelünkben, és mennyire képesek, és vállalkoznának a hajótulajdonosok embereknek, gabonának és egyebeknek, ha a víz állása engedné, Tiszán és Maroson állt szállítására — oda nyilatkoztak, hogy kebelünkben 140 hajónál több létezik, és noha a tulajdonosok szállítmányok végett kereskedőkkel szerződésbe állanának, még is ha a víz engedi, hajó iránt sem gabona, vagy termesztmény, sem pedig embereknek ált szállításokba fogyaték vagy szükség nem lehet. A másodikra nézve hogy tudni illik lisztet, búzát, zabot, árpát, szénát, szalmát és fát lehetne kész pénzért kiállítani? az volna alázatos véleményünk, hogy miután városunk nem termesztő, hanem emésztő vagy fogyasztó állásban van, saját terméseiből a fenntebb elősoroltakat ki nem állíthatja, hanem szerencsés kereskedési elhelyeztetésénél fogva elég vállalkozók lesznek, kik a szükségeseket ki fogják állítani, mind lisztben, mind pedig búzában, s más termesztményekben, mihelyt abból nyereséget várhatnak. Egyéb eránt jelenleg is vidéki kereskedőknek 24 ezer Pozsonyi Mérő búzájok vagyon itt készen, kik az egészet örömest ált adják, csakhogy az új ott ne érje, liszt egyeseknél készen nints, hanem vízi malom a Tiszában városunk alatt mintegy 87 vagyon, melyek egyre másra kis vízbe 6, vagy 8 vékát minden 24 óra alatt megőrölnek. Tűzifa jelenleg szinte vagyon itt helyben 2000 öl, de azt is ha a víz engedi folytonosan a kereskedők szállítani szoktak. A harmadikra nézve hogy a helybéli pékek és sütő asszonyok hány ezer embernek képesek naponta Kenyeret sütni, a Pékeket meghallgattuk, kik közül Otovai Jósef pék 300, Tatiák Jósef 400, Stahbauer János 200, Hanke Mihály 150, Lász Pál 400, Hajter Ferentz 150, Ilovai Mihály 300, Danné Alojsius 500 darab kenyereknek minden 24 órába való megsütéseit ajánlották. Azon fölül Lichtenberger Ábrahám, ki az Olasz foglyokat is Kenyérrel ellátja, naponként 1000 darabra nyilatkozott, azon felül egy holnapi hozzávaló lisztet is ajánlott. Ezek szerént ide nem értve ezer főre menő sütögető asszonyokat, kik szinte csak nyereség nézzék ki, a Kenyér sütést elvállalják. Naponta a fenntebb nevezettek 3500 darab kenyereket állíthatnak ki. Tüzelő fára szükségök nem lévén még a paraszt nőknek sem, mert ez utób-