Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

Fadgyas Pál Rónay Mihál SzeghŐ János Müller Ferencz Póka Sándor Csethe Pál Nemes Török István A H M. V. N. J. HKamotsay Ferenc Bánhidy Mihály Herczeg Pál Lázár Pál Monus János Bíró János Draskovits Alajos Kamotsay Mihály Schéner Ferencz V... Istvány Török Josef Nagy János Bartha János Kis Ferentz Ifjú Kis Ferencz Nemes Vörös Sándor Ifj. Herczeg Pál Borsos Szabó Károly Jeney Imre Csongrád vármegye nemességének egy része önkéntes adófizetést vállal (1845). CsmL (SzF) Csongrád vm. Nem. Közgy. ir. 711/1845. — Csongrád vármegye nemesi közgyűlése az 1843/44-i országgyűlési követeinek meghagyta, hogy képviseljék javaslatát: minden birtokos és birtoktalan nemes az országgyűlésen megállapítandó és a megye által kivetendő adózásban vagyona arányában vegyen részt, azonkívül a közköltségek fedezésére országos pénztárt létesítsenek. Minderre lásd: Zs III. 45. A H. M. V. N. J. H. = A Hód Mező Vásárhelyi Nemesek Járási Hadnagya Pest megye Fenyítő Törvényszékének Csongrád megyéhez intézett leveléből kitűnik, hogy Rózsa Sándor bandájával a szomszédos Pest megyében is tevékenykedett, Pusztaszer [Felső-J akkor oda tartozott. A betyárok üldözése során a megyei pandúrok nem léphették át a megyehatárt. Ilyenkor a szomszédos megyék együttműködésére volt szükség. Pest megye felrója, hogy Rózsa Sándor lova Csongrád megye közreműködésével került vissza a híres betyárhoz, kérte a nyomozás befejezését és a rabló kézrekerítését. A megyék, így Csongrád és Csanád is „Közbátorsági" szabályzataikat kiegészítik. Valójában évtizedek óta tehetetlenek a létalapjukat vesztett jobbágyokból zsellérségbe, majd a teljes nyomorba jutott elemeknek cselekményeivel szemben (Ló és marhalopások, kereskedők és mindenféle gazdagok, uradalmak stb. kirablása). Katonaszökevényekés kisebb bűncselekmények miatt tortúrával is megsanyargatott egyének kerültek számosan betyársorsra. 1847 utolsó negyedében, noha rögtönítélő bíráskodást (statáriumot) vezettek be Csongrád megyében is, a hajlamuknál és helyzetüknél fogva is betyáros életre kárhoztatott emberek aktivitása a közbiztonság romlásának, a társadalmi feszültségek erősödésének jeleként mutatkozott meg. 174