Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

Határára nézve... A Tisza rétsége pedig vizes esztendőkben a Város Lakosainak Házi és mezei szükségeikre nagyobb részént elegendő Náddal és Gyékénnyel s egyéb nemű réti gazzal; a midőnn szárazság idejénn ismét a Marha, és Sertés tartó Gazdáknak kaszállóval is és legelővel használatos... Vízi Malmokra nézve; a lakosok Jószágai figyelmet érdemlő megkímélhetéssökre. A Malmokra nézve itt megjegyeztetik, hogy a Városban lévő úgy nevezett Száraz Malmok a Város népességéhez képpest számossak, de leginkább tsak télen által vannak keledbe, a mikor t.i. a fagy előli a Vízi Malmok ki köttetnek. Vannak még e két nemű Malmokonn kívül a. jószágtalan Mester emberek s más szegényebb sorsúak számára készült malmok is, t.i. szám szerént 7. szél malmok, mellyek egész Esztendő által, a mikor tsak közép szerű szelek is vagyon, haszna vehetők. Nagyobb terhű hajózásra nézve ugyan is Körtvélyesnél lévén a rakodó Hely (mely a Várostól mint egy félóra járás) Víz folytába esik a vitel az ezen Tájék kereskedése közép pontjához t.i. Sz. K. Szeged Városához: jegyzésbe tetetvén itt ismét az, hogy nagyobb árvíz idejénn, úgy mint a múlt 1816-dik és az ideji is a milyen volt, sokkal rövidebb s egyenesebb hajókázása legyen Vásárhelynek Szegedig, s onnét vissza; Mert a Város alatt lévő Nagy Tó a Szegedi fedeles Hajókat is elfogadvánn, onnét a réttségenn keresztül egyenessen Szegednek viszsza is térhetnek. A gazdálkodásnak fo ágait teszi a vásárhelyieknél a föld minéműségéhez oda felyebb említve a szántás vetés és marha tenyésztés. Menekelőtte az ide való gazdálkodás első ágáról t.i. a Szántás vetésről szóljak, némű nemű okokra nézve előre bocsájtom e boldog Határnak, nem tsak a Külföldiek, hanem más Magyar Országi vidékbeliek előtt is hitel felett való azon tulajdonságát; mely szerént ez a föld minden fáradságos trágyázás és minden más tsak nem Ország szerte bevett ugarlás nélkül, a földművelő fáradságát, egy kevés termés változtatás mellett, a megelégedésig szokta megjutalmazni... Éppen a fölyebb említett tulajdonságra bírvánn ezen ide való földnek arra a Vásárhelyi Gazdákat, hogy az eleinte próbált egyszeri szántásnál megmaradtak; azon esetre ha még is valakinek ebben a tekintetben ellenvetése volna, arra való nézve e következendőket jegyezhetem meg tsekély belátásom szerént: A szántás vetés, egybe lévén kapcsolva Vásárhelyen a Marha-tartással, annál fogva nem csuda, ha a Vásárhelyi Gazdák, szállás földjeiktől az ugarlást önként elmellőzik: mert amely föld egyszer ugaroltatik, az abban termett gabona szalma, már nem takarmánynak, hanem tsak fűtőnek való, legalább Vásárhelyen; az egyszeri szántásban termett szalma ellenben jó takarmány, sokszor szénával vetekszik. Eszerént ha a Vásárhelyi Gazda sokat szánt vet; Élet neműt is nyer, jó takarmányt is sokat. A vásárhelyi szántó-földek átaljában Tanyás szállások levénn, hol egész nyáronn, egész télenn által a Gazda, ha maga nem is, de Cselédjei, kint tartózkodnak, nyá-