Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A KIRÁLYI VÁRMEGYE

és egy folyóvá egyesülnek. Ez azután dél felé halad, és nyolc napi járóföldre a Duna folyóba ömlik Bács városa és Keve városa között. Keve városától Csanádig négy nap az út, ez a város a folyótól nyugatra van. Virágzó, szép és civilizált város. Innen a folyó mentén haladva Csongrád városáig három napi járóföld. Ez nagy és virágzó város, vásárokkal és mindenféle gazdagsággal. Innen ugyancsak a folyó mentén haladva Temesvár városáig négy napi járóföld, azaz százhúsz mérföld a távolság. Temesvár szép város sok gazdagsággal, a Tisza folyótól délre... AL-IDRÍSÍ: Opus geographicum (részlet). 1154. Kiadva: Elterlstván: Magyarország Idrisi földrajzi müvében [1154] AUSZ LXXXU. 1985. 61. Eltér István fordítása. 12 A középkori ember életében is fontos szerepet játszott a só. Az erdélyi (Szék-, Kolos-, Désakna és Torda) valamint a máramarosi sóbányák a király magánbirtokain feküdtek. Kezdetben a király mint magánföldesúr bányász tattá és szállíttatta a sót szolgáló népeivel. Ilyen sószállító szolgálatra voltak kötelezve az 1138-ban a dömösi egyháznak adományozott Sajtény lakói is. A király az egyházak számára tett adományok során a királyi bányákban kapott meghatározott mennyiségű só szállítását és eladását is adományként adta, amint ez a nyitrai egyház számára tett donációjából is kiderül. Az erdélyi és máramarosi só vízi szállítása két fontos útvonalon haladt a középkor idején: a marosin és a tiszain. A marosi só szállításnak és elosztásnak fontos központja volt Szeged. Tehát nem véletlenül szerepel neve a nyitrai egyház adománylevelének sóra vonatkozó mondataiban. Az egy és oszthatatlan Szentháromság nevében. Az előrelátó hajdankor úgy rendelkezett: a privilégiumok ereje révén nyerjen örökkévalóságot az, amit a kegyes és helyénvaló buzgolkodás folytán juttatnak a szentegyházaknak, hogy az utódok emlékezetébe szilárdan bevésődjenek és sértetlenül megmaradjanak. Ezért én, III. Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország és Ráma királya, tudtul adom Krisztus összes hívének, mind a maiaknak, mind a jövőbelieknek, hogy kegyes emlékű atyám, Géza király, miként annak privilégiuma tartalmazza, a nyitrai vásárvámból évente kétszáz penzát adományozott e hely ispotályos rendházának. Azután én, az atyai buzgalom és jámborság követője, kegyesen megkönyörülve a nélkülöző nyitrai egyházon, a vám harmadrészét á Nyárhid hídja és a Zobor felé eső híd vámjának harmadrészével együtt, továbbá a turzi vára harmadrészével együtt, amely rész a vásári billogosokkal van összekapcsolva, akinek elöljárója nyitrai, aki magáért és másokért tartozik felelni, egészé-