Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

Lutzay Demeter és Damián részére kiadott nemesi bizonyságlevél. 1806. augusztus 26. CsmL Csanád vm. Nem. Közgy. iratai. Nemesség Vizsgáló Bizottság (Acta Nobilitaria) iratai. Lutzay. 1772. A nemesek és mezővárosok ellentéteire: MOT V/l. 487—500. A vásárhelyiek átiratára: ZSILINSZKY ///. 127., BOHDANECZKY EDVTN /. m. 85. A család leszármazási táblája: DR. BARNA JÁNOS—SÜMEGHY DEZSŐ: Nemes családok Csanádvármegyében. Makó 1913. 116. — A Lutzay család Csanád megye egyik legnépesebb családja lett. Csanád községben az 1845. november 17-i megyei tisztújításra szavazattal bíró nemesek közül a 40-ből 38 Lutzay nevű volt. Nagylakon az 53-ból 10. Battonyán is éltek ilyen nevüek. A leszármazók 1848-ig több alkalommal kértek a megyétől nemesi bizonyság-levelet. A család oldalági rokonai is Csanád megyébe költöztek. Mindig is jobbágytelken gazdálkodtak. Alacsonyabb megyei tisztséget a családnak csupán egy tagja viselt. Vallásuk görögkeleti, és az egyházak románul vezetett anyakönyveiben vannak nyilvántartva, nagyobb részben román keresztnéven. Helybeli román lelkészek is akadtak közülük. Pünkösd hava = május, Mindszent hava = október, inquisitio = keresés, nyomozás, matricula = anyakönyv, extractus = kivonat, másolat, fiscalis = ügyész, ügyvéd, Kisasszony hava = augusztus Az Alföldön a napóleoni háborúk idején az árutermelésre a fő lehetőséget az állattenyésztés adta. Csanád megye felét birtokló kir. kamara a több mint 150 000 holdat kitevő pusztaságot túlnyomórészt legeltetés céljára adta bérbe. Az egyes paraszti községek is éltek a bérbevétel lehetőségével: Nagylak, Palota, Apátfalva, Csanád, néha Battonya, és a megyén kívül fekvő Tótkomlós, Orosháza, Csaba béreltek legelőt. Miután a kamara aföldek egy részét eladta, illetve azok nemesi kézbe kerültek, és aXVIII. sz. végétől pedig kertészségeket telepítettek, és ezáltal csökkent a legelők aránya. A telepítés ugyanis kifizetődőbb volt a kincstárnak, mint a legeltetésre való bérbeadás. Időnként Makó is bérelt, amint az alábbi közlés mutatja. A legelőrendet a jószág (gulyák, ménesek, nyájak, kondák) járásának beosztását, őrizetét stb. magának kellett meghatároznia. Vállalnia kellett az állatbetegségek miatti kockázatot, a pénz kezelését és a legeltetésben részt vevő gazdák jószágainak igazságos elosztását. Anno 1809. die 31 a maii Püspöki Makó Város részérül tartatott tanács gyűlésben, a Nagykirályhegyesi Puszta árendának módja így találtatott, mely a Méltóságos Földes Uraságnak, a megtekintés, és jóváhagyás végett bémutattatik Numero Conscriptio szerént Krajcár- Esik érette 153 jávai ft kr 2487 Őkörtül egy forintjával 2487 1130 Tehenektül 15 282 30 1747 Barmos marhátul 24 698 48