Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOMTÓL A POLGÁRI FORRADALOMIG

lókkal rendelkezik, akár férfi, akár nő, csakis hazai magyar viseletben járhat." ZSILINSZKY II. 208—209. ő Excelkntiája — őméltósága, sedria (sedes iudiciaria) - megyei törvényszék, censualis = nemesi közgyűlés, prot(h)ocollum <= jegyzőkönyv, viceispán «= alispán, allegatio «= fellebbezés, magistratuális = tanácsi, a katonai esztendő első napja «= november 1., contribotionális cassa = állami adó pénztár, domesnca cassa = megyei háziadó pénztár, dicastérium = kormányszék 152 A török hódoltság alatt a nemesség elmenekült, vagy elpusztult. Csongrád megyében 1732-ben 13 olyan nemest írtak össze, aki igazolni is tudta nemesi mivoltát. Csanádmegye alakuló közgyűlésén 1730-ban öten vettek részt. Békésben 1715-ben ugyan 9 család vallotta magát nemesnek, de igazolni egyik sem tudta magát. Számuk a lakosság betelepülésének mértékében növekedett. Csongrád megyében 1829. július 26-i tisztújító közgyűlésén 747-en szavaztak, legnépesebbek a vásárhelyiek voltok, 318-an, Szentesről 99-en, Csongrádról 53-an, Szegedről 126-an jelentek meg. Amikor a Nagylakon lakos Lutzayak az 1770-es években betelepültek, még jutott nekik is jobbágytelek. Az urbárium bevezetése után a községek határainak telkesítésével szűkebb lett a határ. A nemesek túlnyomó része pedig nem rendelkezett nemesi birtokkal (bocskoros nemesek). Jobbágy telket is jobbára szánalomból kaptak a földesuraktól, a telkek utáni terheket pedig rendszerint a jobbágylakosságnak kellett viselni. Ilyen formán állandó volt a feszültség a paraszti elöljáróságok és a nemesek között. Szentesen évtizedekig szemben állott a nemesi közösség a városi elöljárósággal. Ezzel szemben a vásárhelyi elöljáróság 1750-ben arról értesítette a makóiakat, hogy náluk a „cimeresleveles nemesek minden adót és egyéb terheket — épp úgy mint a többi lakosok — viselik". Makó elöljárósága 1847-ben azt kérte, hogy a nemesek a telek nagyságának megfelelően adózzanak, vegyenek részt a töltések fenntartásában és a katonai élelmezésben. Az 1836. XI. tc. is elrendelte, hogy az úrbéres telket használó nemesek is viseljék a közterheket. A törvény lassan ment át a gyakorlatba. A nem adózás elvéhez Csongrád megye nemessége, miként a megyék jórésze, 1844-ig ragaszkodott, de a reformeszmék hatására, jórészt Klauzál Gábor és hívei befolyására ezután vállalták az adózást. A nemesnek igazolnia kellett származását a nemességszerző őstől, és az adománylevelet be kellett mutatnia, vagy pedig az előző lakóhelye szerinti megyétől nemességbizonyító oklevelet (nemesi bizony ságlevelet) kellett beszereznie. Ennek alapján lett a megye teljes jogú nemese. A nemesek általában címert is használtak. Mi Csanád Vármegyének Egyházi és Világi Fő és Nemes Rendjei adjuk tudtokra mindeneknek, akiknek illik ezen levelünknek rendéiben, hogy minekutána dicsőségesen országié Kegyelmes Koronás Fejedelmünknek szolgálatját a Köz Jót, és ezen Vármegye egyéb dolgait érdeklő tárgyaknak folytatások és elintéztetések végett az alól megíratott napon és helyen egybegyülekezvén közönséges gyűlést tartottunk volna; Akkoron Megyénkben helyheztetett kamerális Nagylak