Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - A MEGYE ÚJJÁSZERVEZÉSÉTŐL AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOM MEGINDULÁSÁIG

század ke2,detéb, fizetése egy Öreg Béresnek volt: egész ruha, fias marha 30—40 ft, 2 köböl vetés, egy sertés, egy kotsi tőzeg, egy kotsi szalma, 2—3 darab marha teleltetés. Ezek a Bankó szaporodásakor is megmaradtak, tsak hogy a pénz sokkal többre ment, — egy szolgáló fizetése ment ezen század eleinn 18—20 ftra, de már 1808-ban ment 150-re, a nap számos fizetése volt a eleinn 20ft. 1808ba pedig már 5 ft — A Bankó meg ötödöltetvén, a pénz kevesebb lett, jószágnak az ára leszállott; azomba a Béresek, Szolgálok tsak a régib Bankó Világbeli fizetésnek akartak magokat tartani. — Ebből lett osztán h(ogy) sok gazdák, kik felesen tselédeket tartottak, nem mehettek semmire, szerentsések voltak a kik a régi állapotjokba meg maradhattak. Hajdan a béresnek bocskor bokkancs volt sokott lábbelije, már a Bankó Világ ólta a leg rosszabbik is tsizmára, még pedig sarkantyúsra vágy, — Á Szolgáló Bársony lajbit, posztó reklit, miskóltzi tarka szoknyát, pattyolat kötőt; gyere haza kendőt kívánt gazdájától, e mellett Debretzeni magoss sarkú kordvány tsizmát. — Sok szolgáló tzifrább volt mint a gazdája felesége vagy leánya.— A Béresek foglalatosságaik voltak télenn a Marhával való bánás, takarmány hordás, néhol trágyázás, garádja rakás, tavasz felé árkolás, szántás, vajog vetés szöllő munka. Az utánn Kaszállás, széna hordás — ekkor kemény munkát, sanyarúságot kell nékik kiállani, mert esthajnalon is kaszálnak, reggel pedig már hajnalba hozzá fognak — takaráskor a takarók, a milly gabonát nappal le kaszáltak (tsak kevesen szokták meg akkor arattatni gabonájokat), éjjel azt vontatókba rakják — illyenkor tsak addig alszik a béres, míg a szekérenn ki megyén éjjel a tanyára. A Szolgálók: sötnek; mosnak, vizet visznek, házat sepernek, ágyat vetnek, fejnek, sertésekről, apró marhákról gondoskodnak. Ezen kívül: minden szombatonn az edényeket megmossák, a vas és réz edényeket ki fényesítik; A konyhát, mellyet vasárnap reggel ismét le öntenek, bé meszelik, ezt pedig a leg rosszabbik is véghez viszi, kivált ha veszi észre, hogy a mész vesztegetésért a gazda neheztel. Ezek is nyáronn 3—4 órát alig alhatnak, kivált mikor dolog idejénn, egész héten által minden nap sőtnek. Azomba sok motskot, némelly kevéj, mérges gazdaasszonytól ütéseket is kell nékik szenyvedni. így gyötrik a Gazdák, Gazdasszonyok tselédjeiket, a tselédek pedig így pusztítják gazdáikat. — Vágynak mindazáltal valamint emberséges gazdák, úgy hűséges tselédek is, kik huzamosonn laknak egy hellyen — de nagyobb reszent 2—3 esztendő alatt változtatják gazdáikat. Kiss Bálint szentesi református lelkész leírása a népi állattartásról és a cselédekről, 1789. Kiadva: FILEP ANTAL: Adatok a XVIII—XIX. század fordulójának népi gazdálkodásához. Agrártörténeti Szemle 1959.1—4. sz. 153—160. — Kiss Bálint művei kéziratban maradtak fenn a Szentesi Központi Református Parochia levéltárában, a parochia történetének kiegészítő résaeiként. pascuum = legelő, Demeter napja = október 26.