Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

AZ ÚJRATELEPÍTÉSTŐL A POLGÁRI FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VÉGÉIG - A MEGYE ÚJJÁSZERVEZÉSÉTŐL AZ ELSŐ NEMZETI MOZGALOM MEGINDULÁSÁIG

kiszabadította, minden ellenkezés, villongás és Veszekedés nélkül régi Privilégiumi mellett szabadon mindenkor a Kun Pusztákat Duna és Tisza között békével élte minden névű Marháival azonban szántotta, vetette, kaszálta és mindenféle Jószágit szabadon bé takarította, minden pörpatvar nélkül. Hatodszor: Emlékezik-e reá, avagy tudgya-e azt is bizonyosan a Tanú, hogy noha a midőn Orczy István uram ő Kegyelme mostani időben Kunságnak és Jászságnak Kapitánnyá és praefectusa némely Kun Pusztákat, tudniillik Majsát, alsó, és fölső-Csöngölét, és másokat is a Szegedi Magyar vagy Rácz militiának a Szeged Várossá híre nélkül exarendálta volna, de mindazáltal Szeged Várossá régi Privilégiumi szerént csak ugyan mindenkor szabadon, és békességessen azon Pusztákat élte, Kaszálta a régi privilegiális cousus mellett. Első tanú tisztelendő Szegedi Mátyás Csongrádi városi plébános úr, a váci püspökségből, 29 éves, megkérdeztetvén a lelkiismeretére hivatkozva vallja az elsőre: Hallotta az régi emberektől, és az édes attyától is, hogy Szeged Várossá olly híres, és nagy város volt, hogy Dorossmát és Szent Mihályt is magában foglalta, mind Dorosmában s mind Szent Mihályban utzája volt e Városnak, és edgy Bírája volt, a kitől az egész Város függött, s tizenkét szép, nagy, roppant Templomokat hallott lenni a városban. A másodikra: Annyival is inkább tudgya, s emlékezik most is reája, hogy Dorosmát, és Szent Mihály Teleket Nemes Szeged Városa mindenkor szabadon és örökösen bírta, s az atyja íoldgyeit is most is meg tudgya mutatni [ha szükséges], melyeket szabadon élt, szántott, vetett, aratott s nyomtatott, hanem hogy most esztendeje a Dorosmát megszállották, mivel Orczy uram megszállította hatalommal, mint ha Kun Puszta lett volna. A harmadikra mondja, hogy igenis a megnevezett Dorosmát, és Szent Mihályt senkitől sem arendálták, mivel örökje volt Szeged Városának, a Kun Pusztáknak pedig fele részére adott [a] Palatínusnak valami discretiot vagy sem, nem tudgya, nem is hallotta. A negyedikre megnevezett Pusztákat Szeged Városa mindenkor szabadon bírta, usuálta, minden Controversia nélkül... Tanúvallomások a kun puszták ügyében a Csongrád megyei nemesi közgyűlés és a szegedi városi tanács küldöttei előtt. Csongrád, 1722. június 7. CsmL Szeged v. Titkos Levéltára. A kunperek könyve. 172—776". Kiadva: REIZNER JÁNOS: A régi Szeged II. A kőbárány és a kun puszták pere. Szeged 1887.195—196. — Szeged új birtokok szerzésére is törekedett. 1748-ban a város főjegyzőjét, Kárász Miklóst megbízta, szerezze meg a kamarától a város részére Horgos és Szentpéter pusztákat. Kárász azonban a maga javára szerzett adománylevelet Grassalkovich Antal kamarai elnök útján. A város felháborodását a kamarai elnök csak személyes közbenjárásával tudta csillapítani. Kárász Horgost úrbéres jobbágyokkal telepítette be. Ezzel Szeged a további terjeszkedés lehetőségétől el lett zárva. L. REIZNER I. 323—325. usus—szokás, joggyakorlat, extendáltatott=kiterjedt, palatínus=nádorispán, arendál = bérel, privilégium=kiváltság, discretiot adott=megbízta, in recognitionem dominii=a földesúri hatalom elismeréseképp, militia=katonaság, exarendál=kibérel, privilegiális cousus=kiváltsá-