Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

TÖRÖK VILÁG (Vass Előd) - A TIZENÖTÉVES HÁBORÚTÓL A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG

Pusztaszer zálogbérlőinek levelei. 1674. április 14. OL. 0—18, Processus Tabulares, Nr. 4-7417/sub 53. Magyar. A zálogbérlők okleveleinek ismertetését közölte: HORNYIK JÁNOS: Pusztaszer, a honalapító magyar nemzet első törvényhozási közgyűlése színhelyének története. Kecskemét. 1861. Szer mezőváros történetét kiadta: HORVÁTH FERENC : Szer plébániatemploma és a település középkori története. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1974—75. A legújabb történeti és régészeti ismertetése: TROGMAYER OTTÓ—ZOMBORI ISTVÁN: Szer monostorától Ópusztaszerig. Gyorsuló idő, Bp. 1980,68—69. Itt említik meg a szeri monostor esetleges török helyőrséggel ellátott erőd jellegét. Zombori István (u. o. 75—-76.) tárgyalja Szer elpusztulásának történetét, amelyhez újabb adalékul szolgálhat az a török adat, hogy 1620 körül még 65 adófizetőt írtak össze. 113 A török uralom végén a megnövekedett török adóztatást a hadjáratok idején az élelmi szerek kény szer áron történőfelvásárlása még jobban súlyosbította. Az 1683. évi bécsi hadjáratra is felvásárolták a török hadi ellátás számára az előírt élelmiszereket. A törökök 1683/84-ben a szegedi kazában (a szegedi kádi illetékességi körzete, amit a szegedi és a vásárhelyi náhije területe együtt jelentett) 5500 mérő árpát, 1400mérő lisztet és 1000 mérő búzát szedtek be, és fuvaroztattak el Eszékre. Szeged környékének igazi tragédiáját azonban a Bécs alatt vereséget szenvedett török hadsereg viszszavonulása jelentette. Kara Musztafa török nagyvezér visszavonulásakor a Duna és a Tisza melletti török helyőrségekbe erősítésként ázsiai csapatokat vezényelt. így kerülhettek 1683. őszén a szegedi várba is ázsiai török csapatok, akik a korábbi kialakult szokásokat figyelmen kívül hagyva, maguk ellátását a környéken fegyveres erőszakkal biztosították. Ezeknek az eseményeknek elbeszélését nyújtják — úgy aliogy azokat a ferencesek tapasztalták egykoron — a Szeged-alsóvárosi ferences rendház krónikás feljegyzései. ...részint a kormányzó fő pasától, részint a török szultántói [császártól] török nyelven íratott védelem levelek eredeti valóságokban jó nagy számmal a szegedi konventnek archívumában mind ez ideig épségben fenntartatnak. Mindazonáltal midőn a török birodalom magyar hazánkban naponként gyengítetvén már végéhez közelítene az eddig oly barátságos, vagy legalább engedelmes ellenség veleszületett durvaságára és dühösségére ismét visszatért, és mind szerzetes társaink, mind a többi keresztény nép ellen szörnyen kegyetlenkedni, agyarkodni kezdett. Ezen veszélynek fő lázitól az ázsiai törökök valának, kik fenekedő fegyveres sereggel a városba berontván nem csak azt, hanem akkörül lévő vidékséget is iszonyú veszélyekkel betöltvén kíméletlenül felprédálták, és csak nem végképpen elpusztították. Ezeket nyomba követte a tatárok inkább prédáló, hogy sem katonáskodó sokasága, kik semmi kérésre, sírásra, könnyhullatásra meg nem indulván, mind azon szomszéd városokat és helységeket, melyeknek lakosi mint pásztor nélkül hagyott juhocskák magokat a mi atyai gondviselésünk, pásztorkodásunk alá bízták, tűzzel, fegyverrel