Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

TÖRÖK VILÁG (Vass Előd) - A TIZENÖTÉVES HÁBORÚTÓL A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG

A makói tanács levele földesuralásáról a királyi kamarához. 1672. április 25. OL. E-41 Litterae adcameram exaratae, 1672., Nr. 78. Magyar. Tartalmát idézi BOROVSZKY SAMU. BOR II. 362—363. — Ez a levél éppen akkor íródott, amikor Makó két földesúrral is rendelkezett; a régi, Rákóczi Ferenc még adóját követelte, de az új, a királyi kamara még nem rótta ki adóját. A makói tanács a királyi kamarához húzott, mivel ez volt a jobbik lehetősége. 112 Szer mezőváros a település melletti, s 1553 és 1595 között török erődítményként szolgáló, monostorral csak a tizenötéves háború lezáródása utáni időszakban néptelenedett el. Ezután 1640-ben jelenik meg mint a szécsényi végvári hvastisztek pusztája, Monostora már 1595 óta romként állt, valószínűleg Miksa főherceg csapatai rombolták le. Jakabházi Ötvös Gáspár, aki Szécsényben, 1654. június 22-én, „25 imperiális jó mértékű tallérokat" vett fel Olasz Pál lovas hadnagytól, s kötelezvény levele szerint zálogba adta át, „Csongrád Vármegyében Puszta Szer nevű Praediumbeli portiomat, úgy mint harmadrészt", ahogy saját maga kinyilatkoztatta. Húsz évvel később Olasz Pál már putnoki alkapitányként a pusztaszeri birtokrészét Kamarás Ambrus kecskeméti főbírónak és Pest vármegye esküdi ülnökének 60 tallérért zálogba adta. Anno Domini 1674 die 14 Április, Én az felséges római császár és koronás király urunk ő felsége putnoki végházának vice-kapitánya, Olasz Pál adom tudtára mindenkinek az kiknek illik és levelemnek rendiben, hogy én szabad akaratom szerént bocsátottam az pusztaszeri pusztámban való részemet az nemes és nemzetes Kecskemét városának mostani fŐbírójának és egyszersmint nemes Pest vármegyének juratus assessorának [esküdt ülnökének]. Kamarás Ambrus öcsém uramnak kezéhez, ilyen formán, valamint énnékem vagyon az hatvan tallérokban adok oly plenipotentiát [felhatalmazást] ő kegyelmednek, hogy azon föjebb megnevezett pusztámat szabadosan élhesse ő kegyelme az én részemrül mind szántóföldivel, kaszáló rétivel, barámjáró földivel, halászó vizével és egyéb hozzá tartozó határival, mint addig míglen az én ő kigyelménél való contractusomat [szerződéses kötelezvényemet] kezemhez nem küldi ő kigyelme, és én is az ő kigyelme kéziben nem adom az Jakabházi Uram contractusát kéziben adván ő kigyelme azon contractusát, azután annál is szabadosabban élhesse ő kigyelme azon följebb megnevezett pusztaszeri pusztát, melynek nagyobb bizonyságára adtam ezen pecsétes levelemet kezem írásával megerősítvén. Kelt mint fent.