Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

TÖRÖK VILÁG (Vass Előd) - A TIZENÖTÉVES HÁBORÚTÓL A TÖRÖK KIŰZÉSÉIG

Urait, Móricz Menczeornál, hogy meg holt Móricz Menczeor, maradott az fiára Móricz Mártonra, hogy az meg holt, maradott az leányra, s az leány után birja Buzinyi Keglevith. [3.] Tanú, ugyan Mezzó' Szegeden lakozó Baka Demeter, Csongrád vármegyében, Annorum 48, hiti után azt vallya, hogy egyéb Urát nem tudja Buzinyi Keglevith Uramnál. [4.] Tanú, Farkon lakozó Dékán György, Fráter György Jobbágya, Csongrád vármegyében, Annorum 40 hiti után azt vallya, hogy egyébb Urát nem tudja Buzinyi Keglevith Uramnál eő Nagyságánál. [5.] Tanú, ugyan Farkon lakozó Bitó Miklós, Csongrád vármegyében, Annorum 35, hiti után azt vallya, hogy egyébb Urat nem tudja GyŐnek Buzinyi Keglevith Uramnál. [6.] Tanú, Vásárhelyen lakozó Kiss János, Béresén Miklós Úr eő Nagyságha Jobbágya, Csongrád vármegyében, Annorum 80, hiti után azt vallya, hogy egyébb Urát nem tudja Buzinyi Keglevith Uramnál eő Nagysághánál. [7.] Tanú, Serkeden lakozó Király Illyés, Csongrád, Csongrád vármegyében, Buzinyi Keglevith Úr Jobbágya, Annorum 100, hiti után azt vallya, hogy Al-Győt birta Móricz Menczör, nóta után maradott Móricz Mártonra, a fiára, annak utánna arról is Maradott a leányára, Leánya után birja Buzinyi Keglevith Uram eő Nagysága. [8.] Tanú, Serkeden lakozó Gazdag János, Csongrád vármegyében, Annorum 40, hiti után azt vallya, az régi öreg embörektől hallotta, hogy Buzinyi Keglevith Uram birta mind az Felesége után. Judex Nobilium Inclytum Comitatum Csongrádiensium GIERARDII PELLIO [L.S.] Juratus Assessor JOANNES VASS [L.S.] Borsod-Csongrád vármegye Szegeden élő szolgabírája Algyőn tanúvallatást végez. 1668. szeptember 18. OL. 0—18, Processus Tabulares, Nr. 4-7083/F. Az eredeti szöveget pontos átírásban közöljük. 111 A makóiak, mivel a királyi kamara nem tudta őket megoltalmazni, 1630-ban Rákóczi György erdélyi fejedelem védelme alá helyezték magukat. Azonban 1644-ben a fia, II. Rákóczi György, akkor váradi főkapitány, a makóiakat már saját jobbágyaikéntkezelte. Váratlanul, 1662-ben, Makót gróf Balassa Imre nádori adományként megszerezte, s a várost többször megsarcoltatta. Ezután I. Rákóczi Ferenc közbenjárására a nádor 1665-ben visszavonta korábbi adománylevelét a Balassáktól.