Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN

1526-tól egészen a város török kézre jutásáig élénk maradt a szellemi élet Szegeden. A városban három férji szerzetes rend működött. A gazdagabb polgárok fiai továbbra is megjelentek a külföldi egyetemeken. Később közülük számosan magas egyházi méltóságokat töltöttek be a Csanádi Püspökségben. Az otthon maradottak műveltsége is túlterjedt a gazdálkodás és a kereskedelem folytatásához szükséges ismereteken. A minden újra fogékony polgári réteg között gyorsan terjedtek a reformáció tanai, hiszen érdekeinek jobban megfelelt a hierarchiától és annak úri szokásaitól mentes új egyház. A reformáció eszméitől megérintett deákos pallérozottságú szegedi polgárság irodalmi műveltségének szép emléke Tatár (Tar) Benedek Házasságrúl való dícsiret című verse. Házzaságrúl való dícsiret (Az Jázon éneke nótájára) Bölcsnek ó' mondási nekünk azt jelentik, Hogy minden kazdagság atyátul hagyaték.. De az jó házastárs isteniül adaték, És minden íletök nekik megáldaték. Ez világnak semmi ő nagy kazdagsága, Kinek házánál nincs jámbor házastársa; Nincsen nyugodalma és nagy nyájassága, Nincs baráti között semmi vígassága. Nagy dícsíretet vall, ki azt megnyerheti, Jelesben istentől hitből ha kérendi, Jámborok tanácsát hogyha követendi, Idvösséges leszen nyilván ő íleti. Ember, házastársot ha keressz magadnak, Kérlek, reá gondolj, alítson [tekintsen] urának; Ne örülj házának se kazdagságának, Mert ő végre téged állyét szamarának. Dícsíretes leszen, ki hasonlót vészen, Csak jámbor nemzetből, bátor szegén légyen, És vele jámborul egyességben üjen, Kazdagsága néki nagy bűséggel lészen.