Blazovich László (szerk.): A honfoglalástól a polgári forradalom és szabadságharc végéig - Csongrád megye évszázadai. Történelmi olvasókönyv 1. (Szeged, 1985)

A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN

vannak a dúsgazdagok. Aki szomorúan és leverve megy bele, vidám és jókedvű lesz, s megszabadul a gondok és aggodalmak nehéz bilincseiből. A nevezett szép város egy, távoli forrásból, Rusz-országból eredő mély folyó partján épült, mint egy szépség-jel a föld istennőjének arcán. Közterei mindennemű harcosok gyülekező helyei voltak, utcái pedig telve valának ritka és értékes árukkal, melyeket a kereskedők hoztak minden irányból. Ellenség ide még soha sem tette be a lábát. Minden zege-zuga telve lévén élelmiszerekkel, kinccsel, gazdagsággal: lakóinak életmódja könnyű és kellemes volt; fiatalja, öregje az élet gondjaitól és terheitől szabadon, gondtalanul élt, mint egy gyermek. Öregnek, fiatalnak tömérdek kincse, vagyona, A városnak minden zuga tömve gazdagsággal. Zil-hidse havának 21-én este felé, mikor a rossz véget ért gonoszok szerencséjének napja éppen alkonyodóban volt, hirtelen a szerencsétlenség fekete felhője tűnt fel a láthatáron, magával hozva a veszedelem éjjelének sötétségét. A nyargalva érkező harcosoktól fölvert por felszállott a kék ég boltozatáig és megtölté az egész láthatárt. A harci kürtök rivalgása, a trombiták harsogása megreszkettette a földnek minden pontját. Mihelyt e félelmes hadi zaj és borzasztó lárma a gondok és bajok bilincset nem ismerő, a munkátlanság kertjében gondtalanul vigadó lázadóknak füleibe elhatott, rémület fogta el őket. Azonban e hősök nem vesztették el bátorságukat, és meg akarván mutatni vitéz és rettenthetetlen voltukat, készültek a harcra és küzdelemre. A lázadók és ellenszegülők fegyvert véve kezeikbe, szilárdan megálltak a csatatéren, és egy ke vés ideig tartották magukat. így erősen tartva magokat, a viadal helyén összecsaptak könyörtelen ellenségeikkel, s puskával, nyíllal, bottal és kővel harcolva kölcsönösen marcangolták egymást. A gyors paripákon ülő harcosok neki eresztették lovaikat a rossz érzelmű ellenség hadosztályának — mely mint füsttel telt kemence vagy sötét felhő feketedett egy tömegben —, és villám hatású villogó kardjaikkal szerteszét szórták a fekete ábrázatú harckeresőket. A csatatérnek vadászó oroszlánjai és éles körmű dühös tigrisei a kígyók és hangyák martalékaivá tették e lázadó farkasokat és utcai kóbor kutyákat. A gonoszoknak egy makacs csoportja öldöklés közben megmaradt a helyén és tovább küzdött. Mint a pillangó röpköd az égő gyertya körül, míg végre a lángba esik: úgy keringtek ezek is a hit harcosainak fénylő lándzsái körül, míg végre azoknak tüze elégette mulandó testüket. A dühöngőknek másik csoportja jobbnak tartván haszontalan életök hajóját vízbe süllyeszteni, a városuk szélén folyó vízbe vetették magokat. A harcban részt vett gyaurok többi félénk része pedig — mely a halálnak sem egyik, sem másik nemével nem mervén szembeszállni, megállott — egyszerre kézrekeríttetett, és a szégyen igája alá dugván nyakát rabláncra veretett.