Büdszentmihályi Reformátusok Lapja, 1937 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1937-11-01 / 2. szám

R\\\. V.I' "

2

________________Büdszentmihályi Reformátusok Lapja

c*

1

Pásztori levél

Kedves Testvérem!

Engedd meg, hogy elbeszélgessek veled egy kicsit a templomba járásról. Serkenti ezt a beszélgetést egyik atyánkfiának az a kérdése, melyet a lapot kézbesítő ifjúnak adott fel igy : „Vájjon azért küldik hozzám e lapot, mert nem járok a templomba?" Ha akarta volna is valaki megfogalmazni lapunk célját, ennél jobban ki nem fejezhette volna azt Volt ebben a kérdésben egy kis elutasítás -is, de volt benne igen sok mélyről feltörő marcangoló önvád is „Nem járok a templomba Nos éppen veled akarok beszélni, éppen erről a kérdésről a i igv beszélsz. Miért nem jársz ? Talán elfelejtetted, hogy egyszer a konfirmációd alkalmával te is örömmel vallottad, hogy a Jézus Krisztus evangéliuma Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére ? Nem emlékeznél már arra az időre, amikor könnyes szemekkel tettél bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztusnak igaz követője, református anyaszentegyházadnak holtig hűséges, engedelmes és áldozatkész hive leszel ? Az idő kitörölte volna már a lelkedből édesanyád örvendező arcát, amikor úgy vezetett haza a templomból, mint a gyülekezet önjogú tagját ? Nem szokott fájni a lelked, amikor melletted a templomba siető embereket látod és nem szokott megszólalni benned a jobbik éned, hogy te is útra kelhetnél a temrlom felé ? Vagy csak keresztlevél szerint vagy már az Ige egyházának ta ja ? akinek életében az ige nem jelent semmit ?

Lehet, hogy évek, vagy évtizedek röpültek el fejed felett azóta, hogy fogadásodat elmondottad. Lehet, végigvert a világégésnek minden csapása, lehet, hogy emberek bántottak meg, lehet, hogy valami titkolt bánat emészt s ez tart távol a templomból.,. De. Testvér! el lehet felejteni a lelki édes- ának tett fogadást ? Lehet olyan i hántás, ami miatt elmaradj a

templomból nem gondolod meg, hogy esetleg te is hibás lehetsz ? Lehet olyan erős csapás, ami alól ne emelne fel a kegyelem karja, ha hiszel ? Lehet olyan - ~'' bánat, ami gyógyulást nem találna a Krisztus sebeiben ? Lehetne még oly- tatni a kérdéseket, de abba hagyom, csak azt üzenem neked ismerős vagy ismeretlen testvérem, ne feledd el a zsoltáros szavát sohasam : „Bizony boldog az oly ember, Ki téged házadban tisztel." Majd ha szól a harang, jusson ez elmédbe és tudom te is indulni fogsz a templom felé, ahová igaz szeretettel vár a gyülekezet és téged köszöntő Testvéred.

Az Ige üzenete

Jön-é ?

Textus: Máté evangélioma 24. tesz.

Ott ül a nagy Mester az Olajfák hegyén ... Tekintete átsiklott a jöveBtiŰ^ nek kárpitján .. . Látja az elkövetkezendőket, mint a jelenvalókat... Merengéséből a tanítványok kérdése zavarja fel: „Micsoda jele lesz a te eljövetelednek ? A válasz megdöbbentő és megrémitő . . . Háborúk támadnak, nemzetek, országok egymásra törnek, éhség. döghalál, földindulás szánt végig az emberek sorain. Sok lesz a gonoszság, megfogyatkozott a szeretet. .. Ezeket hallva, igy kiált fel a világnak fia: „Mindezek már meglettek. Egytől egyig megvalósúltak. Jön hát, most már ’jönnie kell az Urnák ! Most lesz az igazi Advent!"

Hol vagy te ettől adventhez közeledő világ? Bizony sokkal messzebb, mint valaha. Micsoda kősziklák, szörnyű akadályok az adventi országúton. Hogyan jutsz át rajta, óh ember, óh keresztyén ?

Félsz tőle ? Ne félj ! Csak akarnod kell! Az első karácsony előtt négyezer évig egyebet sem tett a romlott világ romlott embere, mint torlaszokat emelt az idő teljessége elé. És elég