Budapesti Értesítő, 1943. április/1
1943-04-02 [1845]
"bői kivehető,az emlékirat is tapasztalatokon okulva Íródott, azoi>« ban nem olyan tadományo-s szőrszálhasogatással készült s nen is fejezi ki magát annyira diplomatikus nyelvezeten, rdnt a Keynes által készített tervezet. Mert ugyan mit'is gondol magában példának . okáért Mr, Hull, amikor a memorandum következő alapvető eszméjéről olvas* Az exportáló országoknakm kötelességévé kell tenni, hogy kivitelült ellenértékét különböző financiális kötelezettségek kiegyenlítése után előbb vagy utóbb árukban fogadják el, Az import céljaira fel nem használt kereskedelmi követelések - Írja a memorandum - bizonyos számú év elteltével, az évek számát közösen kell megállapítani, semmisnek tekintendők. Az egyes valutákat pedig ugyancsak egyezmények után egymáshoz való viszonylatukban a lehetőség szerint rögzíteni kell, mert igy az arany - korábban játszott szerepével ellentótben - nem fogja többé megzavarni a valuták között fennálló egyensúlyi helyzetet, Roosevelt elnök külügyminisztere ezt a mondatot i^etóben bizonyára kétszer is el fogja olvasni. Azonban már alig ha lepi meg majd az emlékirat következő tanácsa {"Hogy a fogyasztókat a kizsákmányolástól megvédjük" külön rendszabályokatckell hozni éspedig célszerű állami ellenőrzéssel kell megakadályozni a rendkivüli mértékben divergáló árfejlődóst, amely az elsődleges ternelvónyek és az ipari termékek között nutatn kőzik, Valószinü, hogy Mr, Hulltan nem támaszt irigységet, sőt inkább egykedvűen fogja olvasni azokat a sorokat, amelyekkel az emlékirat végződik, amikor ugyanis a National General Export Merchant Group az angol nagykereskedelmi házakról dicsérő szavakkal emlékezik meg és ezeket az export cégeket a jövőben is az angol kormány szives figyelmébe ajánlja, valahányszor a kormánynak tanácsra van szüksége,/B.É./m/ 24«/_Wic^kar^^fÖl^mivc 1 ósügyi minisztornek_felajánlották a szÖvetSáS2.22lS_HÍ2il}i§^£íÍ£?i£iS§lBSZ^„^Y a ^ a ^ vezetését, Lisszabon, IT4 1, /he/ Amerikában arra számitottak,hogy Wickard rövidesen le fog mondani a földmivelésügyi tárodról, mert Rooseveltnek az volt az elhatározása, hogy megvonja tőle az élelmiszergazdálkodás terén ráruházott rendkivüli. hatalmat, Ugy látszik azonban, hogy Wickard nem igen hajlandó erre a lépésre, mert háta /t/s/
