Budapesti Értesítő, 1940-1941

1940-03-29 [1835]

ir

E*enn a gáton" folytatása. "folyóink'medrében és árterületein hömpölyög a mérhetetlen tömegű viz's vannak még nagy folyóink,amelyeken nem pattantak meg még a jégpáncé-"' lok. A Kárpátok hegygerincein méteres hó várja az olvadást s így el lehetünk készülve arra,hogy a viz nem szűnik meg egy-egy hullám eltakarodásával. Éppen ezért csak helyeselni" lehet, hogy .a kormány idejekorán fölállította az*' Árvízvédelem Országos Kornanybiztossagát s Bonozos Miklós államtitkárt olyan hatalommal ruházta fel,amellyel'az emberi teljesitóltépességek határain belül mindent meg lehet tenni, hogy, mentsük azt.ami menthető. Mindenesetre" nehéz esztendő tavasza felé haladunk. Ha o"'napíári dátumokhoz alkalmazkodna a természetekkor máris üdvözölnünk kellene Sz ui élet rügyfakadását",de nem igv van. Gond^bánat és megpróbáltatás szorongó érzése üli meg leikünkét s amikor mái azt hittük,hogy átvészeltük .a magyar élet egyik legnehezebb telét,uiabb gondok és' bajok áradata szakad taránk.' Sok kis magyar községben s vízparti városkában húzták meg mostanában az árvizet jolzo harangokat. Nem akarjuk ni is félrevoröi a mi harangjainkat'és'az amagy is elcsigázott lolkok rémületét fokozni nem áll szándemunkban• Annál kevésbé tesszük ezt.mert minden tény azt igazol ja .hogy urai vagyunk még és urai is leszünk az árvizveszedelem hullámainak."Mégis figyelmeztető szóval koll a közvéleményhez fordulnunk s meg koll mondanunk,hogy a.magyar élet mai nagy problémái között a mult ősszel még nem" vettük szénit ás oa azt,hogy egy példátlanul kegyetlen telet*' és ezt követően, ily pusztító árvizet kell átvészelnünk ."'Mérje tohát mindenki a maga és a társadalmi osztályok,do az egész*'ország igényét is ezekhez az eseményekhez* Ne kivTlnjon ma senki lohetetienV'a koztol s különösen a pártpolitika ne férkőzzön"kiesinyes célok érdekében olyan lelkűkhez,amelyek " amúgy is keresztül mentők egy példátlanul álló meggyötörtotésen. Kétségen kivul áll",hogy elmulííak fojunk felől ezek a nehéz idők is. S ha ezt nogérjük.amiben nincs okunk kételkedni,akkor sor kerülhet sok olyan problémára, amelyekkel nem foglalkozhat az az árvizi hajós,aki összedőlt hásakból'der— medt tagu emberekot veszladikjába,hogy mentse legalább azt

{

ami a legnagyobb értékű: az emberi' életet. így vagyunk a nemzőt egyetemességével is. Amikor Európaszerte élet-halál harcra felsorakozott nemzőtöket látunk egymással szoriooállitva,a magyar nemzetnek legfőbb feladata csak az lehet,hogy mentse azt,ami számára a legértékesebb"? a nemzet"'életét. "' Ezért pedig mindannyian ott állunk a gáton. •—»—«—•—•—•*—*