II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1920
Csudáky Bertalan: Dr. Demeczky Mihály emlékezete 1855-1920
12 meggyőződéssel hirdető Demeczkyt sokszor megkísérelték letaszítani arról a polcról, a hová kizárólag tudása érdemeivel emelkedett. A nagy mosaizmus idején volt ez, amikor nyíltan csúfolták a katolicizmust, amikor burkoltan már indulóban volt a magyarság rontása, amikor szégyen és bűn volt gyónni, a tanulótermekbe feszületet helyezni és hazafiasán érezni. Szinte példátlanul álló társadalmi eset, milyen erőszakos eszközökkel akarták elnémítani, nemes fémjelzésű munkájában legalább időre-órára lehetetlenné tenni. A napi híradás destruktiv irányú nyomtatványai többször meghúzták feje fölött az elmúlás, a letűnés lélekharangját — de mindhiába, a tehetség megmarad tehetségnek s a grand seigneur, grand seigeurnek. Demeczky különben elég nagy életbölcselő volt ahhoz, hogy rátaláljon önmagára. Az örömpohárba gyakran vegyül üröm, s ez a konvenciós igazság, amikor már kissé bizarrá tette helyzetét, ízlésének supre- máciájával félreállott, elnémította a vakondokok munkáját és ismét dolgozni indult. Eltávozott. Új életet kezdett. Folytatta a tudós munkáját, egyetemi tanár lett. Egy szép nagyszabású társadalmi ünnep keretében távozott az intézet éléről, anélkül azonban, hogy küszöbön álló távozása disszonáns hangot keltett volna. Artisztikusan szép búcsú. A fák és madarak napjának romantikusan szép megünneplése. Az utolsó intézeti nagy ünnepség, melyet művésznő feleségével együtt rendezett az ifjúság számára. A virágok kultuszába, Tompa virágregéinek illusztrálásába művészettel elmélyedő Demeczkyné Wolf Irma poétikusan szép tanulmányt olvasott fel a fák és a madarak szeretetéről. Az intézet regényes fekvésű parkjában, ahol hatalmas lombkirályok állanak sorfalat a sokszázados budai bástya alatt, költői elképzeléssel zajlott le a fák és madarak ünnepe. Illatos május volt. A virágok kelyhéböl üde tavaszi erő, a természet nagy örömdiadala áramlott, amikor egy adott jelre Demeczkyné-Wolf Irma művésznő több madárkáidból szabaddá tette az énekes, szárnyas kis rabszolgákat. Ezzel a felejthetetlen szép, poétikus gesztussal vett stílusos búcsút Demeczky Mihály attól a helytől, ahol tizenkét éven át tökéletes tanügyi művészettel és lelkesedéssel hirdette a tudomány igéit, a vallás tiszteletét és a forró hazaszeretet szentséges erényét. IV. Stilszerű, harmonikus életre való törekvését Demeczky magával irányította továbbra is, pályafutásának harmadik időszakába, ahol azonban halkan, teljesen észrevétlenül élte életét és meggyőződését. Sokoldalú brassaizmusa a tudományos élet folytatására galvanizálta munkakedvét. A kultuszminisztériumba való berendeltetése idején rábízták az új egyetemek részletes munkarendjének kidolgozását.
