II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1920
Csudáky Bertalan: Dr. Demeczky Mihály emlékezete 1855-1920
16 földi maradványait a farkasréti temetőben helyezték örök pihenőre ... Fájdalmas érzéssel gyújtottuk fel az emlékezés szövétnekét, a fájdalmas érzésbe azonban az a megnyugtató öröm vegyül, hogy szeretett halottunk értékes pályafutásának szerény képét nyomtatott szóban adhatjuk át emlékül a magyar tanügy művelőinek, Demeczky egykori hálás tanítványainak és sok-sok őszinte tisztelőjének. Sem a hálátlanság fekete keze, sem a titkos emberi gyűlölködés le nem tépheti ezentúl fejéről az érdem koszorúját, melyet kiváló tehetségével és mindenkor becsületes munkával biztosított nevének. «Éltünk után a jövendő Úgy áldozik porunknak: Ha jót, hasznosat magunk után Hagyunk maradékunknak.» így tűnődik Jernei Andalgás c. költeményében. Demeczky nagy szellemi kincset hagyományozott ránk s az utókor önmagát becsüli meg, amikor az értékes múltat hálás emlékezéssel örökíti meg. Az utókorból is múlt lesz egyszer és nagy lelki megnyugvása az utókornak, ha van mire visszaemlékeznie.
