II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1918-1919

II. Iskolánk az 1918-19. és 1919-20. iskolai évben

6

sége határoz. Hogy mi lett ennek a következménye, nem nehéz kitalálni» Szünetet rendeltek el, mikor tetszett (április 4.); az is előfordult, hogy a tanulók minden különösebb ok nélkül otthagyták az előadásokat, melyért senkit sem lehetett felelősségre vonni. A tanárok közül az egyiket «reakciósnak», a másikat «ellenforradalmárnak» minősítették stb. Más körülmények között érdekes lett volna megfigyelni, hogy mi mindenre képes az ifjúság túlfűtött ambíciója, féktelen becsvágya és hiúsága; miként vesztik el józan Ítélőképességüket és részegednek meg a hatalomtól. Hatá- rozattá vált például, hogy a direktórium «tanulóelvtársait» épen olyan tisztelet illeti meg az iskolában és az iskolán kívül, mint a «tanítóelvtársakat». A tanárok éleshangú kritikáját a direktórium egyik «tanulóelvtársa» siet a népbiztosság tudomására hozni s onnan maga hozza meg a fenyegető üzenetet.

Március 29-én hozzák tudomásunkra a rendeletet, mely megtiltja a szociális tanok hirdetésének bírálatát és terjesztésének akadályozását. E naptól fogva az intézet házikápolnájában istentiszteletet tartani nem szabad, a vallástanórák megszűnnek, az előadások előtti és utáni szokásos ima elmarad. A kápolna a szociológia előadótermévé válik, melynek szószékéről nem Isten igéjét, hanem istentagadást hirdetnek az ifjúságnak. Ilyen a helyzet képe, így fest a kommunista iskola.

Valóságos megváltás volt tehát az intézet érdemes kormányzójára, Szölgyémy Ferencre nézve, midőn áprilisban az intézet vezetését Surányi Károly igazgatónak átadhatta. Sok keserű és nem egyszer könnyen végzetes kimenetelűvé válható napot éltünk át szeretett kormányzónk vezetése alatt ebben az időben, kinek látnia és tűrnie kellett, hogy évtizedes munkájának eredményét miként teszik tönkre és semmisítik meg, melyhez nem egyszer magának kell segédkezet nyújtania. A helyzet Surányi vezetése alatt csak annyiban változott, hogy az ifjúság körében mutatkozó anarchiát erős kézzel törte le s az iskola régi fegyelmét igyekezett helyre- állítani. Végre június 14-én befejeztük a legkínosabb tanévet, melyet valaha átéltünk és át fogunk élni. Tanulmányi szempontból ez a tanév teljesen kárbaveszett.

A diktatúra bukása után Usetty Ferenc VI. kér. állami főgimn. tanár veszi át augusztus 8-án az intézet vezetését. Vele együtt azonnal hozzáfog a tanári kar a romok eltakarításához s megkezdi az újraépítés munkáját. Mint az intézetnek kinevezett igazgatója, augusztus 13-án megtartott értekezleten adja meg Usetty Ferenc programmját, melynek keresztülvitelére a tanári karban lelkes segítőtársra és támogatóra talál. A miniszteri rendelkezés értelmében nyomban megindítja a tanári kar a proletár- diktatúra alatt megtévelyedett tanulók és tanárok ellen a fegyelmi vizsgálatot. Majd augusztus 23-án megtartja az alakuló és az osztályozó értekezletet.

Serény munkálataink közben kapjuk a lesújtó hírt, hogy Nendtwich Jakab kartársunk elköltözött az élők sorából. A család gyászában osztozva vettük körül ravatalát s mondtunk búcsút szeretett kollégánknak, ki egész életén át fáradhatatlan és lelkes nevelője volt az ifjúságnak.

Szeptember 1-én tartjuk meg a Veni Sancte-t, mely több volt nekünk a szokásos évmegnyitó ünnepségnél. Hálaadás, hogy lelkünket és szivünket kis kápolnánkban ismét Istenhez emelhetjük; a szabadulás ünnepe, hogy