II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1916
Dr. Pokorny Emánuel
DR. POKORNY EMÄNUEL. Az 1915/16. tanév reánk nézve elegikus hangulattal zárult, ameny- nviben dr. Pokorny Ernáiméi kartársunk intézetünknél töltött 30 évi tanárkodás után kivált közülünk, mert a Rákóczi nevelőintézet kormányzójává és a II. kér. érseki főgimnázium igazgatójává nyert megválasztást és megerősítést. Erezzük mindnyájan, mit jelent iskolánkra nézve e változás. Nem csupán a pontos, lelkiismeretes tanárt veszítjük el, ki ifjúságunkat önfeláldozó szeretettel vezette minden jóra, de elveszítjük a kötelességteljesítőben önmaga iránt szigorú s nekünk példátadó bölcs és melegszívű kartársat is. A lelkiismeretesen teljesített papi és tanári hivatás, mellyel Isten megáldotta, 30 évig volt erőssége intézetünknek. Ez idő alatt látta az életben érvényesülni tanítványait s a szemlélődés után leszűrődött bölcsességét a jövő nemzedék javára értékesítette. A fonalat, mellyel kisded nyáját vezette, soha el nem bocsátotta és meg nem lazította; amit helyesnek Ítélt, abban az «aequa mens», sem «rebus in arduis», sem «in prosperis» el nem hagyta. Annak, hogy a székesfőváros II. kerületében a katholikus vallásos élet oly tiszteletreméltó módon virágzik, jelentékeny részben okozója, előmozdítója, fönntartója. Minden intézmény, mely e céllal összefügg, erőskezű, áldozatkész támogatóra talált benne. Kisded házikápolnánk az ő közrehatásával lett az Úrnak ékes temploma, melyben ifjúságunk naponkinti látogatással tanulja lelkét a mindenek Alkotója felé irányítani s melyben a léleknemesítés nagy munkáját oly önfeláldozó buzgalommal végezte magasztos irányú homiliáival a szószékről és annyi délutánon át a gyóntatószékben. Re nem csupán idejét és szellemét áldozta oly feltétlen készséggel ezen célért, hanem érdemes ilói és tanári munkásságának önmagától elvont anyagi eredményeit is. Könyveket írt az ifjúság lelki épülésére, hogy munkája gyümölcsében is ugyanazt az ifjúságot részesítse. Rá kell itt mutatnom a római tanulmányi utakra, melyek alkalmával sok szerényebb sorsú tanulót díjtalanul részesített az emlékezetes utazás kedvezményeiben; vallásos és hazafias irányú gyűjtéseinkben a tanári módot messze meghaladó összegekkel vett részt; ifjúságunk önképző-
