II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1914
A háború és intézetünk
6 adásaikat megtarthassák. így vette igénybe délutánonként iskolánk termeit szeptember 21-től október 10-ig a II. kér. áll. főreáliskola, naponként lk?)—Vs7-ig itt tartván előadásait. Október 12-től a tanév végéig az 1. kér. áll. főgimnázium kilenc osztálya vonult be épületünkbe szintén délutáni előadásokra. Intézetünkben a tanítás rendben folyt, az ifjúság buzgón és komolyan végezte munkáját, talán még buzgóbban, mint más években. Míg bős katonáink odakinn önfeláldozó bátorsággal védik a haza földjét, rendkívül nagy fontosságú dolog, bogy a kulturális élet idehaza tovább folyjon a rendes medrében. Nagy elismeréssel kell tehát adóznunk Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszternek, aki megvalósította azt az elvet, hogy az iskolai tanításnak a háború alatt sem szabad szünetelnie és ezen elvét olyan erélyesen vitte keresztül, hogy több helyen az elemi iskolai tanító bevonulása esetén a lelkész volt köteles elvállalni a tanítás fontos munkáját. így történt, hogy az iskolák hangos csarnokai nem némultak el és folyt a serény munka, bár a rendesnél szerényebb keretben, ebben a háborús esztendőben is, Az év elején a szorgalmi időből nem sokat vesztettünk, a hiányokat szünnapok redukálásával igyekeztünk pótolni, annál érzékenyebben érintett azonban a május 5-én leérkezett miniszteri rendelet, amely elrendelte, hogy a tanítás a vizsgálatokkal és a bizonyítványok kiosztásával együtt május hó 22-ére fejeztessék be. Mi ezt a hátralevő időt a lehető leggazdaságosabban használtuk fel: a tanítás tovább tartott az érettségi Írásbeli vizsgálatok megkezdéséig és az osztályvizsgálatokat az utolsó négy napon, május 19—22-én tartottuk meg. Ez a miniszteri rendelet a szorgalmi időből épen egy egész hónapot vett el és így az ismétlések, összefoglalások elmaradása a vizsgálatok alkalmával nagyon meglátszott a tanulók gyengébb előkészültségén. «Ne gondolja senki, hogy ez évben rendes tanítás lesz!» E szavakkal kezdi az év elején elmélkedését egyik tanügyi folyóiratunk. Ezen szavak igazságát mi is kénytelenek vagyunk elismerni, de csak annyiban, hogy egyes bevonult kartársak szaktárgyainak ellátására nem vállalkozhatott senki és így a torna és szabadkézi rajz tanítása a tanker, főigazgatóság jóváhagyásával egész éven át teljesen elmaradt. így járt a gyorsírás és egyéb mellékes tárgy is. Első eset önképzőkörünk félszázados történetében, hogy ez évben a Vörösmarty-önképző- kör meg sem alakulhatott, mert délután az osztálytermeket az I. kér. főgimnázium ifjúsága foglalta le és így az önképzés csak arra szorítkozott, hogy az igazgató intézkedése folytán a felsőbb osztályú tanulók a magyar nyelvi órák keretében hazafias költeményeket szavaltak. Immár tíz hónapja tart ez a rettenetes világháború és e nehéz időkben csak a munkában kereshettünk vigasztalást. Attól tartottunk, hogy a háborúnak változó napihirei, melyek lelkünket hol örömmel, hol hazafias aggodalommal töltötték el, a tanulóifjúság lelkét is any-
