II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1914
A háború és intézetünk
4 a tanári kar, hogy a jól végzett munka után a nagy szünidőben testileg és lelkileg feliidüljön. Nem lehet célunk e helyen, hogy a világháború okait, történelmi hátterét bővebben fejtegessük, nekünk csak az a feladatunk, hogy kimutassuk, minő következményekkel volt a háború a mi iskolai életünkre. Kétségtelen, hogy a háború hatását megérezte minden kulturális intézmény, nagy megnyugvásunkra szolgál azonban az a tény, hogy amíg körülöttünk a világháború viharai zúgnak — hála legyen vitéz katonáink hősies önfeláldozásának — hazánk területe, leszámítva a rövid ideig tartó kárpáti betörést, ment maradt a háború borzalmaitól. A mozgósításnak első következménye volt, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter az igazgatónak adott szabadságot július 27-én visszavonta. A fővárosi iskolák épületeit a katonaság foglalta le. A mi intézetünk épületébe augusztus 2-án a 3. bosnyákezred egy zászlóalja vonult be, mintegy 1000 ember, kik összes helyiségeinket lefoglalták; szalmán háltak nemcsak a termekben, hanem a folyosókon és a födött udvaron is. Intézetünk berendezését, melynek kezelése a túlnyomó részben szerb (kisebb részben mohamedán és bos- nyák) katonaság kulturérzékét messze túlhaladta, elrontották, elnyűtték. Tábori konyháik a tornaudvaron voltak felállítva; kisebb csapataik ott gyakorlatoztak is. A vízvezetéki csapok állandóan nyitva voltak, gázzal, villamossággal nem tudtak bánni, sokszor egész éjjel világítás mellett aludtak; sőt még az ablakszárnyakat sem tudták becsukni, melyek egész primitiv kezelésűek. Két hetet töltöttek épületünkben, maguk után hagyva oly förtelmes levegőt, melynek páráival a legnagyobb arányú szellőztetésnek is napokig kellett küzdenie, de maguk után hagytak egy szakasz tartalékost is, mely tisztogatás címén a visszamaradt szennyet inkább lerögzíteni törekedett. Tisztjeik közül néhány még huzamosabb ideig való itt tartózkodás által vált az annyira kívánatos tisztogatás akadályává. Augusztus közepén a tanker, kir. főigazgatóság elrendelte a délutáni hivatali szolgálatot is, melyet a fővárosban tartózkodó tanárok végeztek, kik időközben a fővárosnál a szegénygyám hivatalát is ellátták. Ezt a tisztséget Alleram Gyula és Pokorny Emánuel kartársaink az év végéig megtartották és a segélyezés terén szép eredményeket értek el. Ugyancsak ez időtől kezdve egy hónapig, szeptember 15-ig a miniszteri számvevőség kiegészítésére több kartársunk (Besskó Jenő, Csudáky Bertalan, Zombory János) délelőtti és délutáni munkára a minisztériumba rendeltetett. Besskó Jenő a III. kér. főgimnáziumban is teljesített kisegítő munkát. Augusztus 27-én tartotta meg a tanári kar az új tanévet megnyitó értekezletet, melyet az igazgató a következő szavakkal nyitott meg: «Legutóbbi hivatalos találkozásunk óta állami életünkben oly események merültek fel, melyek arra kényszerítették a hazát, hogy
