II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1913

Bernolák Kálmán: Az elektromos kettős réteg

I.

BEVEZETÉS.

Az elektromosság forrásai az elektrom elmélet alapján.

Az elektromosságnak évszázadokon, évezredeken át rejtett s legfeljebb a villámból félelmetesen ismert erői a XIX. századtól kezdve az emberiség leghatalmasabb segítőtársaivá lettek. Rövidesen az emberi élet minden mozzanatában jelentős szerepre találtak s e szerepük napról-napra fokozódik. Ezért van, hogy az elekromosság megismerése nemcsak a legutolsó századok legkiválóbb természet- tudósainak állandó feladatát képezte, de közvetlenül érdekelte az emberi nem minden rétegét. Bár az elektromos vonzás és taszítás jelenségeit már a Kr. e. VII. században ismerték, gyakorlati értékesítésüket csak a XVII—XVIII. században kezdik meg, akkor is rendkívül szűk határok között. A gyakorlati felhasználásnak útjában az elekromosságnak nehéz és csak kismérvű előállítási módja állott. Hogy értékessé, hasznosíthatóvá legyen, gondoskodni kellett az elektromosságnak oly forrásairól, melyek úgy bőségük, mint könnyen való kezelhetőségük miatt hozzáférhetők. S e források megismerése gyors egymásutánban következett be.

Ma már a fémek érintkezése, dörzsölés, megosztás, chemiai eljárás, hő és inductio kiapadhatatlan bő forrásai az elektromosságnak. Legősibb formája az elektromosság termelésének a dörzsölés útján való előállítás. A görögök elektronjaikat dörzsölték s az így megdörzsölt elektron vonzotta magához a könnyű, apró testeket. Ma is még a borostyánkő, a görögök elektronja, képezi elektromos tanulmányaink alapját. De az elektron név ma már egészen mást jelent. Az elektromosság alapelemét nevezték így el s a rajta fölépült elmélet az elektronelmélet, mellyel az elektromos jelenségeket, az elektromosság termelésének minden módját ma magyarázzák.

Az elektronelmélet1 az elektromosságot anyagi szerkezetűnek mondja, melynek atomjai az elektronok; az elektronok negativ töl1 Lásd Bruno Kolbe: Einführung in die Elektrizitätslehre. Berlin, 1904. 49. oldalon.