II. kerületi kir. egyetemi katolikus főgimnázium és Ferencz József nevelő intézet, Budapest, 1911
Ő császári és királyi Fensége József Ferenc Főherceg érettségi vizsgálata
9 dotta. «0 Fensége — szólt a többek közt a felköszöntő — velünk dolgozott, velünk munkálkodott, az érettségi vizsgálat gonddal terhes napjait velünk megosztva, oly közelségbe jutott hozzánk, mint az országban kevesekhez. Mi látjuk, tudjuk azokat az erényeket, melyek őt, mint kiváló őseit, köztük a nagy nádort és a fenséges szülőket hazánk minden polgárának szeretetére érdemessé teszik. Nagy elődök nagy utódját láthatjuk benne s bizton nézhetünk hazánk jövője felé, míg Budavárában oly királyi főherceg lakik, mint József főherceg Ő Fensége és lelki tulajdonainak méltó örököse, a mi fenséges szeretett volt osztálytársunk, József Ferenc. Az egek áldását kérve a fenséges családra, melyhez nemzetünket a szeretet és hála erős szálai fűzik, mindannyian igaz szívből kívánjuk, hogy Ő Fensége József Ferenc szép tehetségeit valóra váltva, hosszú éveken át munkálkodhassék magyar hazánk javára.» A nagy tetszéssel fogadott felköszöntő után az iskolatársak Ő Fenségét sürgönyileg üdvözölték. Ez az üdvözlés a kir. főhercegnek bizonyára érettségi vizsgálata legkedvesebb emlékei közé tartozik. El is ment rá a válasz rögtön a következő levélben : Kedves Osztálytársaim ! Igen megörültem a megható táviratnak és az abban foglalt kedves soroknak. Búcsúznunk kell egymástól, mert elszéledünk, mint a fáról elsodort magvak. Elsodor minket is az élet vihara mindenfelé s ki tudja, mikor találkozunk. Legyünk hát férfiak és küzdjünk hősökként, mindenki a saját pályáján s becsületesen harcolva érje el mindegyikünk diadalának tetőpontját. Jutalomra ne várjunk e világon, biztosan megjön az egy jó élet befejeztével. Küzdjük át, tcirsaim, magunkat a nehéz életen és teljesedjék be ezen jelszó mindegyikünkön : fluctuat, nec mergitur. Isten áldja meg önöket, kedves osztálytársaim, nem fogom elfelejteni magukat s az együtt töltött kedves órákat. Csak bátran és vígan előre ! Budapest, 1912 június 5-én. József Ferenc, osztálytársuk. Ez a távirat- és levélváltás legszebb világot vet arra az eszményi viszonyra, amelyben a kir. főherceg osztálytársaival volt. De ez a levél, mely egy szép léleknek hiven mutató tükre, egyúttal megnyugtathatja fenséges atyját arra nézve is, hogy fia — bár még csak lesz férfi — máris olyan ifjú, qui habet virtutem. Dr. Bariba József.
