VI. kerületi állami főreáliskola, Budapest, 1921
III. Emléklapok
Emléklapok. Testületünkből ez évben két társunkat helyezte a v. k. minisztérium elismerésének és köszönetének kifejezése mellett állandó nyugalomba. Szolgáljanak a következő rövid sorok tiszteletünknek, nagyrabecsülésünknek kifejezésére. Dr. Szigetvári Iván. Intézetünk dr. Szigetvári Iván kartársunk nyugalomba vonulásával egyik legkiválóbb professzorától válik meg, Rövid vidéki tanárkodás után a fővárosba kerül. Mint buzgó, lelkes és lelkiismeretes tanár sok nemzedéket nevel a hazának. Testületünk kitűnőinek gárdájába tartozik, kik nem csupán a gondjaikra bízott ifjúság lelke idomításán s ismeretei gyarapításán fáradoztak, hanem a pihenésre rendelt órákat is magasztos célnak szentelték. A legkiválóbb folyóiratok és lapok (Budapesti Szemle, Egy. Phil. Közlöny, Irodalomtört. Közlemények, Irodalomtörténet, Akadémiai Értesítő, Magyar Nyelv, Főv. Lapok, Pesti Napló stb.) hasábjain közzétett tanulmányai, értekezései, cikkei több problémát tisztáztak s az irodalom nem egy elhanyagolt kérdését világították meg. Könyvei is alapos tanulmányról s világos fejtegető készségről tanúskodnak. Az irodalomtörténet elméletéről írott munka kivált a francia módszerek tanulságos ismertetése. Petőfi költészete Taine milieu-elméletének szellemes alkalmazása a halhatatlan költő jellemzésére. Az Akadémia Gorove-dijával kitüntetett Komikum elmélete nemcsak a komikai mozzanatok éles taglalásáról tanúskodik, hanem a komikai elméletek bíráló szemmel vizsgált világirodalmi bőségének meglepő ismeretéről is. Ez a nagy anyaggazdagság tünteti ki friss könyvét, a szempontokban és adatokban gazdag Százéves Petőfit is. Lucretius hires mondása jut eszünkbe az egymást felváltó nemzedékekről: „Et quasi cursores vitae lampada tradunt.“ III.
